Miért változtatunk a frizuránkon?

Életünk során sokszor eszközölünk kisebb-nagyobb változtatásokat frizuránkon, hol hosszas megfontolás után, hol pedig elhamarkodottan. De mi késztet minket erre a változásra?

A hajunk az ékességünk, üzenetet közvetít személyiségünkről, hangulatunkról a külvilág felé. Nem mindegy, milyen színű, milyen fazonú, az pedig főleg nem mindegy, mennyire passzol össze a kép, amit sugározni akarunk és az, amilyenek valójában vagyunk.

Nem maradunk azonban „mozdulatlanok” egész életünkben: személyiségünk változik, fejlődik vagy éppen visszafejlődik; újabbnál újabb célokat tűzünk ki magunk elé, már mást gondolunk a világról, mint eddig, és így tovább. Ezeket a változásokat pedig – legtöbbször tudat alatt – a külvilággal is közölni szeretnénk: átalakítjuk ruhatárunkat és igen, új frizurákat próbálunk ki.

A közelmúltban a brit tudósok arra keresték a választ,valójában milyen ok húzódik meg a frizuraváltások hátterében. Azt az eredményt kapták, hogy a nők mintegy 44 százaléka csupán unalomból vált új hajviseletre, míg a nagyobb részük jó kiindulópontnak tart egy új frizurát egy új élethez. Véleményem szerint az imént említett okok mellett egyre meghatározóbbá válik – főleg a fiatalok körében – a divat, illetve az utánzás kényszerítő ereje: emlékezzünk csak, mekkora őrületet indított el pár éve Victoria Beckham azzal a bizonyos bubi-frizurával, ami azóta is reneszánszát éli, egyszerűen nem lehet leszorítani a képzeletbeli trónról.

Az unalom miatti változtatások általában nem olyan szembetűnőek, ilyenkor csak szeretnénk felfrissíteni megjelenésünket anélkül, hogy sokkolnánk ismerőseinket: az a legjobb, ha csak azt látják, mennyivel jobban nézünk ki, anélkül, hogy tudnák, mitől. Ilyen módosítások nélkül nem bírjuk ki sokáig, a legtöbb nő minden alkalommal kicsit más elképzeléssel érkezik a fodrászhoz. Ez általában hajszínbéli változtatást jelent, ezen belül is csak az árnyalatokon belül „ugrándozunk” rendszerint.

A felmérésből kiderül, általában igaz a közhely: ha egy nő levágatja a haját, szakítás áll a háttérben. A legtöbbünk tehát még mindig lelki okokból választja az új frizurát, ami leggyakrabban a hosszú fürtök elvesztésével jár: ha egy olyan változás történik, vagy olyan változásokra vágyunk az életünkben, mint a gyermekvállalás, egy régi kapcsolat vége, vagy éppen egy új kezdete; hajlamosak vagyunk óriási mértékű módosításokat végrehajtani (vagy a fodrásszal végrehajtatni) hajkoronánkon, amit gyakran meg is bánunk.

Megbánjuk, hiszen arra, hogy új életre vágyunk, nem biztos, hogy megoldást jelent egy új fazon; és attól, hogy már nincsenek azok hosszú tincseink, amiket az ex úgy szeretett, még nem fogjuk kevésbé szeretni őt, bár az kétségtelen, hogy a dacból elkövetett hajkurtításnak is megvan a varázsa. A változatosság jó, ráadásul biztosak lehetünk benne, hogy a hajunk pár hónap múlva újra a régi hosszában/színében fog pompázni, szóval kitartás!

Mindegy milyen okból, de ha új frizurán töprengsz, íme pár ötlet: