Nemrég otthon voltam a szüleimnél Békéscsabán. Az unokabátyámék is velünk töltöttek egy hosszú hétvégét a két kisfiukkal. Egy kisebb családi összejövetel. A sok közös program között szerepelt egy kutyakiállítás, amit a közelben, Pósteleken tartottak. Sok kutya és sok kedves ember. Imádom a kutyákat! S itt egy kis képes élménybeszámoló.
Femcafe katt! blog
Viszonylag régóta élek magammal, így sok minden kiderült már magamról magamnak. Például az, hogy nagyon szeretek adni, meglepetést okozni. Nem tudom, kiben milyen érzések ébrednek, ha azt olvassák, hogy “életfeladat”, de én úgy fogalmaznék szívem szerint, hogy ebben az életemben ez az egyik legfontosabb feladatom: adni.
Nemrég elővettem a motoromat, (Honda NC700S) és elindultam este egy kis városnézésre. Semmi vadulás, este van, nem lát olyan jól az ember, meg ugye balesetveszélyes (és nem mellesleg az anyukám is el fogja ezt olvasni, úgyhogy nem volt semmi száguldozás!!!).
Nem feladatom reklámot csinálni, de ezt nem tudom magamban tartani. Nemrég voltam a MüPában és megnéztem a Tavaszi fesztivál egyik produkcióját, a Recirquel társulat Meztelen bohóc c. előadást. Jártam már egy-két színházban külföldön és kicsiny hazánkban, vidéken és csodálatos fővárosunkban, volt szerencsém prózai, zenés színdarabokhoz, musicalekhez és persze operához, láttam táncelőadásokat, kortárs, balett és néptánc értelemben… de ez a produkció semmihez sem fogható.
Elképesztő, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik hősnek képzelik magukat és nem kapcsolják be a biztonsági övet a kocsiban! Szerintem oltári felelőtlenség! Nem csak magaddal, de a családoddal, barátaiddal szemben is az.
Na, jó, lehet, hogy most hülyének fogsz nézni, de ha meglátok egy mentőt száguldani, azonnal az jut eszembe: remélem időben odaérnek, megmentik, nem lesz semmi baja a betegnek, hamar felgyógyul… És próbálok pozitív energiát küldeni a száguldó mentőautó felé.
Nos, ha valamin föl tudom magam bosszantani, akkor azok a reklámok. Ez egy rossz szokásom, hagyom, hogy hülyeségek felbosszantsanak, de kivagyok attól, hogy mást se hallasz, csak az ijesztgetést.
Bementem egy pékségbe kis apró csokival töltött párnácskákért (az egyik kedvencem). A boltban szólt a rádió, épp egy mostani sláger “ragyog a szívem, mint a nap, sohasem voltam boldogabb…”. Na, persze, azonnal dúdolni kezdtem, miközben kiszolgált a hölgy.
