Meztelen bohóc

Nem feladatom reklámot csinálni, de ezt nem tudom magamban tartani. Nemrég voltam a MüPában és megnéztem a Tavaszi fesztivál egyik produkcióját, a Recirquel társulat Meztelen bohóc c. előadást. Jártam már egy-két színházban külföldön és kicsiny hazánkban, vidéken és csodálatos fővárosunkban, volt szerencsém prózai, zenés színdarabokhoz, musicalekhez és persze operához, láttam táncelőadásokat, kortárs, balett és néptánc értelemben… de ez a produkció semmihez sem fogható.

Megkönnyeztem

Lehetne hasonlítgatni a Cirque du Soleil társulatához ezt a magyar csapatot, de nem teszem. Abszolút egyedülálló ma Magyarországon! Megnevettetett, elgondolkodtatott, kikapcsolt és megríkatott. Bevallom férfiasan többször is megkönnyeztem a különféle zsonglőr, artista, ének és bohócszámokból álló fantasztikus előadást.

Szakmámból adódóan, merthogy valami színészféle volnék, pár ismerős arccal is találkoztam a színpadon, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy mindannyian kimagasló teljesítményt nyújtottak! S talán, ami még ennél is fontosabb, szívből áradó, szívbe markoló alázattal és lélekemelő hittel a szemükben szórakoztatták a nagyérdeműt. Vagyis hittek abban, amit csináltak. Hittek önmagukban! Ez nagyon sok emberből/előadásból hiányzik. A hit és az alázat.

Felejthetetlen volt

Csak egy embert emelnék ki. Na, nem azért mert mást nem lehet, sőt! Nagyon is jó volt mindenki! De mégis egy “kislány" volt az, mind korát, mind termetét tekintve, aki számomra is meglepő módon katartikus állapotba hozott. Leonetta. Nem kellett hozzá más, csak egy nagy fehér labda. De amikor azon sétált, táncolt, gurgulázott, esett - kelt… ha hiszed, ha nem, fülig ért a szám és potyogtak a könnyeim!

Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen állapotban.

De, emlékszem… de arról majd egy következő bejelentkezésben!

Szívből gratulálok az egész csapatnak!

Fotó: mupa.hu