Itt külön szabályozás van a WC-papírra az EU-ban, de sokan ezt kellemetlennek tartják
Rengetegen undorodnak attól, ha a WC-papírt egyszerűen nem lehet lehúzni, de hát van ilyen.
Nem a vécébe kell dobni
A ma ismert öblítős WC nem egyik napról a másikra jelent meg, és nem is egyetlen feltaláló nevéhez köthető, hanem egy több évszázados technológiai és higiéniai fejlődés eredménye. A csatornarendszerek kiépítettsége, a vízellátás minősége, a lakóterek kialakítása és a helyi szokások mind alakították azt, hogyan használjuk a mellékhelyiséget. A modern WC megjelenése nemcsak kényelmi forradalmat hozott, hanem alapjaiban változtatta meg a higiéniai normákat, a városok működését és a mindennapi életet.
A valódi áttörés a 19. században következett be, amikor a gyorsan növekvő európai nagyvárosokban egyre súlyosabb közegészségügyi problémák jelentkeztek. A szennyvíz sok helyen az utcákon folyt, a kutak szennyeződtek, és a kolerajárványok újra és újra végigsöpörtek Londonon, Párizson és más nagyvárosokon. A higiéniai reformerek (köztük Joseph Bazalgette, a londoni csatornarendszer megalkotója) felismerték, hogy a modern város működésének alapfeltétele a zárt csatornahálózat és a vízöblítéses vécé elterjedése. A vízöblítés lehetővé tette a gyors, szagtalan és higiénikus ürítést, ami a városi életminőség egyik legfontosabb javulását hozta. A 20. század közepére a WC-papír használata is általánossá vált Európában és Észak-Amerikában.
Mégis, miközben Európa nagy részén természetesnek vesszük, hogy a WC-papírt lehúzzuk, a kontinens számos pontján ez a gyakorlat kifejezetten tilos. A tiltás mögött nem kulturális különbségek, hanem nagyon is racionális, technikai okok állnak, amelyek megértése sok kellemetlenségtől óvhat meg egy utazót.
Mit kell erről tudni, és hova kerül akkor a WC-papír rengeteg EU-s országban, azt a galériánkban megmutatjuk!
Leadfotó: 123RF – Illusztráció
Oldalak
