Vajon miért tűnik mindig rövidebbnek a hazaút, mint az odaút?

Miért érezzük mindig gyorsabbnak, rövidebbnek a visszautat? Számos kutatói emlélet próbálta már megfejteni a zavarba ejtő jelenséget.

Egy visszaútnak mindig lenni kell

Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy hosszú autó- vagy vonatút először szinte az őrületbe kergetett. Az idő ólomlábakon járt, a percek lomhán lépkedtek előre, s a pillanat mintha megfagyott volna. Amikor azonban ugyanezt az utat másodszor - hazafelé - is megtetted, úgy érezted, az idő ismét megszokott, normális tempójában csordogál. Miért érezzük úgy, hogy szaporán repdeső szárnyak repítenek minket a hazaúton? A különös jelenség megfejtésére-feltérképezésére rengeteg tudós vállalkozott már az idők során.

A Miami Egyetem pszichológusa, Zoey Chen és kollégái például arra a következtetésre jutottak, hogy az úgynevezett visszaút-effektus kulcsmozzanata az ismeret, az előzetes tudás. Amikor először teszünk meg egy bizonyos útvonalat, és seregnyi új impulzus ér bennünket, akkor ezeket az élményeket bizony fel is kell dolgoznunk. Ezért az idő szubjektív érzékelése lelassul, visszafelé viszont - amikorra már kellő információt szereztünk az útról - nem tapasztaljuk ugyanezt a lassúságot.

Csakhogy ez nem feltétlenül kielégítő magyarázat, mivel ugyanez az érzet a napi ingázások alkalmával is megjelenik. Egy alternatív elmélet szerint az idő lelassulásának a személyes előfeltevéseinkhez és elvárásainkhoz van köze. Gyakran alábecsüljük egy-egy előttünk álló út időtartamát, így amikor ténylegesen nekivágunk az útnak, azt tapasztaljuk, hogy az hosszabb ideig tart, mint hittük.

Fotó: 123rf

Lapozz, még nincs vége!