A levegőben repült ki az utasszállító gép szélvédőjén a pilóta

Kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk

A másodpilóta, Atchinson vészsüllyedésbe kezdett, visszakapcsolta az időlenesen elromlott robotpilótát és vészjelzést adott le, a fedélzeten végigsöprő szél miatt azonban nem hallotta a légi irányítók válaszát. A gép sebességének csökkentése után végül rendesen kapcsolatba tudott lépni az irányítókkal, és azonnal engedélyt kért a kényszerleszállásra. Atchinson először a London–Gatwick repülőtéren akart leszállni, mivel azt jól ismerte, de a southamptoni reptér közelebb volt, és végül a légi irányító tanácsára a gép arrafelé vette az irányt.

Ogden, aki még mindig Lancasterbe kapaszkodott, kezdett fáradni és megsérült a karja is. Két másik utaskísérővel így helyet cserélt, és innentől ők tartották az egyre kifelé csúszó kapitányt. A bal oldali szélvédőkön keresztül a légi személyzet látta Lancaster fejét és törzsét. Mindannyian azt hitték, hogy a kapitány már halott, de nem merték elengedni, mivel a test súlyos károkat okozhatott volna a gép szárnyában, illetve a bal oldali hajtóműben.

Atchinson engedélyt kapott a légi irányítóktól a southamptoni leszálláshoz, a légi kísérők pedig ki tudták szabadítani Lancaster beszorult lábát. Ezután a kapitány bokájába kapaszkodva tartották őt. Háromnegyed órával a felszállás után, 7.55-kor a másodpilóta sikeres kényszerleszállást hajtott végre a southamptoni repülőtér 2-es leszállópályáján. A landolás tökéletesre sikerült, annak ellenére, hogy a teletankolt gép az előírt 2500 m hosszú kifutópálya helyett egy rövidebben, egy 1800 m hosszún szállt le. Az utasok azonnal elhagyták a gépet az elülső és hátsó lépcsőkön, míg a helyszínre kiérkező mentők kiszabadították Lancastert.

Lapozz!