Mire jó a hosszú farok, avagy a Reserva Conchal izgalmas titka

Costa Ricát az egyik legélhetőbb országnak tartják a bolygón, a helyszínen szerzett tapasztalatok pedig minket is erről győztek meg. A felhőerdőktől a Csendes óceán partjára települt luxushotelekig vezet az út, a turisták kedvencei pedig egyértelműen az ország jellegzetes őslakói, a hosszú farkú majmok.

Néha érdemes követni az amerikai turistákat, akik a lehető leggyorsabban és természetesen legkényelmesebben akarnak eljutni utazásuk célállomására. Pontosan így van ez Costa Ricában is, a két tenger közé ékelődött Közép-Amerikai országban. Általában Santa Elena tündéri hegyi falu környékéről, a híres felhőerdőkből indulnak el a Csendes óceán felé, ami 150 kilométernyire fekszik attól a területtől, ahol hatalmas erdőségek uralják a tájat. Nagy a nedvesség, de a közel 2000 méteres magasság miatt soha nincs 25 foknál melegebb. Elképesztően gazdag a növény és állatvilág, 2-3 napig ott kell lenni, hogy valamelyest beszippanthassa az ember ezt a földöntúli békességet, a visszaadhatatlan hangulatot.

Érintelen tájakon

Aztán következik az utazás, ami az utak siralmas állapota, a sok kátyú és kanyar miatt legalább 8 órás. Bár a hegyekben nem túlságosan komoly a forgalom, mégsem lehet haladni. Ellenben mindenütt táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy természetvédelmi területen járunk – látszik, a helyi emberek számára fontos, hogy az érintetlen környezet a turistainvázió alatt is eredeti szépségében maradjon meg. A 21-es és a 155-ös utakon haladva is elérhető Monteverdéből, a felhőerdők birodalmából az óceán. (Manapság Földünk erdőségeinek csupán egy százaléka a felhőerdő, ami nem tévesztendő össze az esőerdőkkel, mert itt a buja növényzetet biztosító állandó nedvességet nem a sok eső, hanem a felhőkben levő pára adja.)

Az óceán partján sorjáznak a szebbnél szebb hotelek, de az egyik legkülönlegesebb a nicaraguai határ szomszédságában levő Westin Reserva Conchal, amely elnevezéséhez hűen egy természetvédelmi terület kellős közepén épült. Igaz nagy gondossággal, mert egyemeletes villák uralják a tájat, mindenütt megmaradt az eredeti növényzet és a tó is érintetlen. Több mint 2400 hektáron terül el az elképesztő üdülőrendszer, amelynek ékessége a gyönyörű tengerpart és a nemzetközi tornák rendezésére is alkalmas golfpálya.

Négylábú golfpartnerek

Felettébb érdekes látvány fogadja az érkezőt: a parkolóban ugyanis békésen sétálgatnak a leguánok. Velük később a golfpályán éppúgy találkozunk, mint a villákat összekötő utakon. Majmokból is van elég, a turisták állandóan próbálják fotózni őket, mert hihetetlen ügyességgel, hosszú farkukon függeszkedve szemlélik a világot, de eltűnnek az ágak között. Jó képet nehéz készíteni, nekünk is a komótos leguánt sikerült megörökíteni.

Carlos Rojas a golfklub igazgatója büszkén újságolja, hogy 40 hektáros őspark is kialakításra került a természetvédelmi területen, s a golfozókat nem zavarja, hogy leguánok, őzikék, majmok között kell ütni a labdát. A legfontosabb azonban, hogy ezer helyi embernek adnak munkát.

Páratlan adottságok

A hotel az általánosan elfogadott és kényelmes all inclusive rendszert alkalmazza öt hatalmas éttermében, amelyek természetesen „jégbe hűtöttek”, mert az amerikai turisták jelentős száma miatt a légkondicionálókat általában maximumra állítják…A 406 szoba mindegyikéhez tágas terasz tartozik, amelyek korlátjára gyakran telepszenek hihetetlenül gazdag színezetű madarak.

A mélykék óceánon pedig reggeltől feltűnnek a vitorlások, jetskik és a supok, mert a vendégek nem csak azért érkeztek a festői helyre, hogy a kényelmes bárokban kortyolgassák a koktélokat, vagy az errefelé elmaradhatatlan rumokat, hanem azért, hogy sportosak legyen. S ehhez az amerikaiak számára szinte kötelező reggeli kocogás mellett a tenger meghódítása is hozzátartozik.

Fotók: Oltványi Tamás