Bükki ősfák és Normafa - Magyarország leghíresebb fái

Mivel érdemelhet ki hírnevet egy természeti képződmény, nevezetesen egy fa? Mikor és vajon mit kellett "megélnie" ahhoz, hogy növekedését óvó tekintetek kísérjék, és hogy élőhelye lakosainak emlékezetébe kitörölhetetlenül beleivódjon? Íme, hazánk leghíresebb fái.

Bükkábrányi ősfák
6 évvel ezelőtt bányamunkások bukkantak rá a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkábrányban a 8 millió éves, miocén-kori mocsárciprus-erdő maradványaira. A fák korabeli magassága mai analógiák alapján elérhette akár a 30-40 métert is. Pusztulásukat valószínűleg egy hirtelen homokvihar vagy iszaplavina okozta, amely mintegy 6 méteres magasságban borította el és konzerválta ezáltal a mocsárciprusok törzsének alsó részét. Szakértők szerint a lelet azért számít kuriózumnak, mert bár már korábban is (nem csak hazánkban, hanem világszerte) találtak egyedülálló fatörzseket, facsoportokat, azok az idők során vagy kidőltek vagy megkovásodtak. Ellenben ezekkel az átlagosan öt-hat méter magas, másfél-három méter átmérőjű fatörzsekkel, amik eredeti helyükön álltak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak.

A megtalált 16 fatörzsből hatot sajnos nem sikerült megmenteni a pusztulástól. A megmaradt, egyenként akár 10 tonnát is nyomó tíz törzs közül négyet a miskolci Herman Ottó Múzeumba, a maradék hatot pedig a Bükki Nemzeti Parkba, azon belül az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület őslábnyomos bemutatóhelyére szállítottak. Aki szívesen megtekintené ezeket az egyedülálló természeti túlélőcsodákat, látogasson el a miskolci Pannon-tenger Múzeumba, ahol most tavasztól kezdve a ciprusok egyéb, a földtörténeti miocén korhoz kapcsolódó látványosságokkal együtt kerülnek kiállításra.

Ördögiga fa
A különös nevű bükkfa egyedi formájának és hatalmas méretének köszönhetően tartozik a fahírességek közé. Törzse kétfelé ágazik, kétméteres magasságban újra összeforr, majd háromfelé ágazik szét. A fa mintegy kétszáz éves, törzsének kerülete csaknem három méter, magassága pedig 31 méter. A nem mindennapi paraméterekkel megáldott tünemény Sümeg közelében, a mára félig kiszáradt sarvalyi forrástól pár száz méterre délre található.

Normafa
Talán kevesen tudják, hogy a sokunk által ismert és közkedvelt Normafa eredetileg egy terebélyes öreg bükk volt, Viharbükk névre keresztelve. Ha hihetünk a régi mondáknak, lombjai alatt még Mátyás király is megpihent. A fát többször érte villámcsapás, és 1927. június 19-én egy villám végleg elpusztította. Új, általunk is ismert nevét Vincenzo Bellini Norma című operájának egyik nagyáriája ihlette, amelyet a Nemzeti Színház akkor már ismert színésznője, Schodelné Klein Rozália énekelt el ágai alatt.

A fatörzsből maradt csonk minden óvó igyekezet ellenére elkorhadt, különböző emlékoszlopok és –táblák azonban azóta is őrzik a fa emlékét. A ma is Normafa nevet viselő terület a Sváb-hegy–János-hegy vonulatában, a Sváb-hegy legmagasabb pontján található. Tengerszint feletti magassága 477 méter. Az itt elterülő idilli tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé és a belső budai hegyvidékre.