Az a bizonyos görög életérzés...

Ki ne ábrándozott volna a tél kellős közepén - amikor a karácsony sem köszöntött még be, de a napsütés szikráját sem látni már - egy meleg nyári napról, tengerpartról, pálmafákról, Görögországról. 

Sokan már most elkezdik tervezgetni, hol lenne érdemes kiengedni a fáradt gőzt a hideg tél után. Ha egy igazi tengerparti felüdülésre vágyunk, Görögországot nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek, kisgyerektől nagyszülőkig, nászutasoktól nagycsaládosokig. De miért is érdemes Görögországot választani úti célunknak? Íme a magyarázat útinapló formájában.

Már régóta terveztem, hogy egyszer muszáj eljutnom a joghurt reklámból jól ismert tudomány, művészetek és az Olimpia hazájába, augusztus utolsó hetében pedig sikerült lefoglalnom egy 9 napra szóló, igen kedvező árú görögországi utat. Augusztus utolsó napjaiban el is indulhattam a nagy útra, röpke 22 óra zötykölődés és pár óra határ menti várakozás után hajnali hat órakor pedig végre elérkeztünk a görög határhoz, ahonnan már csak egy órára volt a görög üdülőváros, Paralia és az apartmanom, ahol végre kipihenhettem az utazás fáradalmait. Jobban mondva kipihenhettem volna, ha nem Görögországba csöppentem volna. Ugyanis görög honban mindent szabad, csak épp aludni nem. Persze csak ha nem akarunk lemaradni napközben a kirándulásokról, kalózhajózásról, „ouzozásokról” és az éjszakai bulikról. Paralia pedig ezen kikapcsolódások mindegyikére kitűnő helyszínnek bizonyult.

Már az első nap belevetettem magam a görög életérzésbe és a város forgatagába, ami a Paralia szívében várt rám utcai árusaival, a gyrososokkal, kukoricás kocsikkal és rengeteg butikkal. Hirtelen kellemes csalódások sorozatával találtam szembe magam. Tudatos és lelkiismeretesen felkészült turistához méltón indulás előtt alaposan utána néztem, hol is fogom pontosan eltölteni az elkövetkezendő hetet, a helyi árakról és hasonló praktikus tanácsokról informálódtam. Be kell valljam, az interneten feltüntetett élelmiszerárak jócskán megrémítettek, de amint betértem a legközelebbi kisboltba, amiből minden utcában akadt legalább három, hamar elkergettem azt a rémképet a gondolataimból, amint az utolsó napon beállni kényszerülök a koldulók sorába egy kis ennivalóért. Hál’ istennek nem csak az árak voltak egész barátságosak, de koldulni is csak a város éhes kóbor kutyáit láttam. A görögök büszkébbek annál, mintsem az utcán kéregessék össze a napi betevőt, a kutyákat viszont nagy becsben tartják. Egyik este – magyarországi tapasztalataimra hagyatkozva - rémülten figyeltem, mit fognak csinálni egy flancos ékszerboltba betévedő kutyussal, és újabb kő esett le a szívemről, amikor ahelyett, hogy kizavarták volna, nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, mintha mi sem lenne természetesebb, mint a kóbor kutya a porcelánboltban.

A görög mentalitásról megoszlanak a vélemények. Van, aki megbízhatatlannak, és hedonista életstílusuk miatt túlságosan kiszámíthatatlan népnek tartja őket, ám azok, akiknek személyesen is szerencséjük nyílik megismerni a görög életfelfogást, biztos, hogy nem rossz szájízzel távoznak görögföldről. Megbízhatatlanok és kiszámíthatatlanok? Van benne valami, de csakis annyi, amennyi az „Élj a mának” életérzésével jár. Aki járt már itt, az viszont tudja, hogy a világ talán egyik legbarátságosabb és vendégszeretőbb népéről van szó. A turistáknak szívesen segítenek mindenben, nem úgy tekintenek a külföldről nyaralni érkezőkre, mint teherre, vagy akadályra, akik megnehezítik az életét – ami manapság szinte megszokottá vált egyes országokban-, hanem mint ajándékra, hogy új emberekkel és kultúrákkal ismerkedhetnek meg. A görög mentalitás kifejezetten nyitott az újra, és nincsenek semmiféle előítéleteik sem a különféle népekkel szemben. Nem kategorizálják azokat, akiket újonnan látnak, inkább fordítanak egy kis időt, hogy megismerjék az ember lányát, mint hogy azonnal elforduljanak, ha magyar szófordulatokat hallanak.

Gondolatban még egy piros pontot írtam a görögök számlájára, amikor a kisebb ruhaüzletekbe betérve azt tapasztaltam, nem hogy nem olyan megfizethetetlenül drága holmikat árultak a tengerparti boltokban, hogy rájuk nézni is fáj, de sokkal olcsóbban juthattam hozzá a legújabb trendet követő rucikhoz. Tehát lányok, ha a görög tengerpartért, mentalitásért és az eredeti gyrosért nem is, de ezért mindenképp érdemes legalább egyszer ellátogatni ide. Ahogy pedig egy ruhaboltban dolgozó, kedves magyar árus mondta egy bevásárló körutam alkalmával, úgyis kétféle ember létezik: Aki vágyik, és aki visszavágyik Görögországba.