A pszichológia szerint ezért röhögnek ki az emberek egy politikust, ha rossz dolog történik vele
A kárörvendés borzasztó emberi szokás, és legtöbben kerülik is, viszont ha egy politikussal történik valami, akkor jön a fekete leves.
A kommentelők ilyenkor meg tudják mutatni az igazi arcukat
A kárörvendés az emberi érzelmek egyik legellentmondásosabb formája. A jelenség lényege, hogy valaki örömöt érez egy másik ember balszerencséje, hibája vagy bukása miatt, még akkor is, ha ez az öröm nem nyíltan vállalt, hanem inkább belső, elfojtott vagy humorba csomagolt formában jelenik meg.
A kárörvendés nem új keletű: már az ókori filozófusok is foglalkoztak vele, és a különböző kultúrák szólásai, meséi, irodalmi művei is gyakran utalnak rá. Mégis, a modern társadalomban különösen élesen jelenik meg, főleg akkor, amikor közszereplőkről, politikusokról vagy hatalmi pozícióban lévő emberekről van szó. A közösségi média korában pedig a kárörvendés sokszor látványos, harsány és tömeges formát ölt, ami tovább erősíti a jelenség társadalmi jelentőségét.
A pszichológia szerint a kárörvendés több rétegből álló érzelem, amelynek gyökerei mélyen az emberi természetben húzódnak. Az egyik alapvető magyarázat szerint a kárörvendés evolúciós eredetű: az emberi közösségekben mindig is fontos volt a státusz, a rangsor és az igazságérzet.
Ha valaki, aki magasabb pozícióban volt, hibázott vagy megbotlott, az a többiek számára azt az érzetet keltette, hogy a hierarchia kiegyenlítődik, a világ igazságosabbá válik, és a közösség tagjai közelebb kerülnek egymáshoz.
A kárörvendés tehát részben a társadalmi egyenlőség iránti vágyból fakad, részben pedig abból a megkönnyebbülésből, hogy a balszerencse nem velünk történt meg. A pszichológiai szakirodalom ezt a jelenséget gyakran a „relatív önértékelés” fogalmával magyarázza: amikor mások hibáznak, az átmenetileg növeli a saját kompetenciánkba vetett hitet.
Azonban térjünk rá a politikusokra, a cikkünk egy gyors lapozás után folytatódik!
Oldalak
