Hull a pelyhes, vagy mégsem? A havazást várják a síelők az Alpokban

Sok meglepetést tartogat az időjárás, a sízők pedig kénytelenek a hosszú távú előrejelzésekre tekinteni, ha téli utazásukat akarják megtervezni. Abban ugyanis senki nem lehet biztos, a hőmérséklet úgy alakul-e, ahogyan a naptár szerint kellene. A műhó viszont sokat segíthet.

Hó nélkül is lesz szezon

A szakértők egyet értenek abban, hogy a jelenlegi technikai adottságok lehetővé teszik, hogy néhány napon belül sportolásra alkalmas legyen a hó a magasan fekvő alpesti pályákon még akkor is, ha nem havazik. Osztja ezt a véleményt lapunk szakértője, Thurzó Balázs is, aki már Ausztria leghóbiztosabb üdülőhelyén van, s a Grillitsch síiskolában fogadja a hívásokat. „Nem lehet érezni, hogy az emberek elbizonytalanodtak volna amiatt, hogy még nincs hó. Tudják, nálunk biztosan lesz, addig pedig a hóágyúkkal megoldunk mindent” – mondja a magyar edző, aki meg is mutatja, hogy előjegyzési naptára már tele van foglalásokkal.

A mesterséges hó készítésének alapvető feltétele a hideg, ami viszont már lassan ráül az Alpokra. A téli turisztikai iparra hangolt iparágak egész Európában várják a havat. Még a finnek is, akik a novemberi sí világ kupa futamok biztos megrendezése érdekében a tavalyi szezonban esett havat raktározták, aztán most hordták fel a pályákra.

November végére minden készenfog állni

Miután a legjelentősebb települések összes pályája mozgatható berendezésekkel, vagy lámpaszerű, a pálya fölé ostorként benyúló fúvókákkal el van látva, s feltöltötték a működtetéshez szükséges víztározókat, alapvetően nem lehet gond, hogy november végére a legtöbb helyen indulhassanak a felvonók. Obertauernben például november 22-re hirdették meg a startot, s ezt tartani akarják. Az előrejelzések szerint november 17-e körül már -10 fokot mutat majd éjjel a hőmérő a Tauern hegységben, ezért hóágyúzhatnak. Az igazi szezonnyitó buli egy hét múlva lesz a Scooter szabadtéri fellépésével. Általában minden jelentős település hasonlóan gondolkodik, zavaró csak az lehet, ha nincs elég hideg, mert akkor nincs mesterséges havazás.

Nagy segítség a hóágyúzás

A fő figyelem ilyenkor, a szezon előtt tehát a hóágyúkra összepontosul. Természetes hó is jönni fog, mint ahogy mindig, hiszen szeptemberben is már esett másfél méter. Ennek az a jelentősége, hogy még vastagabb lesz a hótakaró, s májusig ki fog tartani, amikor Obertauernben zárnak a pályák. Ráadásul a környék is fehér leplet ölt, amit viszont imának a turisták, mert igazi téli hangulatot jelent, és ez sajnos egyre ritkább az Alpokban.

Megkérdeztük a hóágyúk helyi irányítóját, Michael Kochot is, miként készítik el a pályákat? Elmondta, a síágyúk üzemeltetéséhez sok víz kell, egy óra alatt 300 liter. (Összevetésként: egy fürdőkád feltöltése ennek körülbelül a felét igényli.) A berendezések áramot is fogyasztanak, ezért egy köbméter mesterséges hó előállítása manapság 3-5 euróba kerül, ami igen drága.

Obertauern irigylésre méltó helyen fekszik a tengerszint felett 1740 méteren. Persze a pályák jóval 2000 méter fölé kúsznak, s ez csak javítja a helyzetet. Egy télen az átlagos hómagasság három méter körül van, tehát a legfontosabb, hogy itt mindig akad a hó a sportoláshoz, a síszezon tehát gazdaságosabban üzemeltethető. Amennyiben nem esik elegendő, vagy olvadás volt, akkor technikai hóval pótolják a kiesést! Koch kihangsúlyozza: a szóbeszéd helytelenül műhónak mondja a mesterséges beavatkozást, pedig az általuk készített hó kizárólag vízből áll, amit nagy nyomáson, fúvókákon át porlasztanak ki a területre, amikor hideg van.

Tehát ehhez a hóhoz víz, technika és kemény fagy kell, illetve mínusz 2-3 fokra és 80 százalék alatti páratartalomra van szükség. A pályákba épített szenzorok pontosan megmutatják, milyen a hóvastagság, és hol lehet indokolt hóágyúzni. A technikai havat elsősorban a szezon elején használják, általában 30-50 centiméteres alapot készítenek, ami remekül tart és jól tömörödik. Amikor ráhull a természetes hó, biztosak lehetnek abban, a szezonban hosszú ideig tudnak síelni vendégek: november végétől akár május elejéig, ami az Alpokban manapság igencsak ritkaságnak számít.

Fotók: Oltványi Tamás