A rákkal és a stroke-kal is megküzdött a Kossuth-díjas magyar színész: "Újra kellett tanulnom beszélni és járni"

"Már csak álmodok a színpadról"

Szombathy Gyulát impozáns pályafutása során olyan színdarabokban csodálhatta meg a közönség, mint a Játék a kastélyban (Molnár Ferenc), a Volpone (Ben Jonson), a Háztűznéző (Gogol), a Cseresznyéskert, a Sirály (Csehov), A kopasz énekesnő (Ionesco) vagy épp a Szentivánéji álom (Shakespeare). Számtalan tévéjátékban, kabarétréfában tűnt fel, valamint olyan mozi- és tévéfilmekben szerepelt, mint a Fényes szelek (1969), a Még kér a nép (1972), a Mágnás Miska (1979) vagy az Égigérő fű (1979), de hangját adta a Macskafogó című kultikus animációs filmhez (1986) és 21 évvel későbbi folytatásához is. Bár színészként immáron nem aktív, gondolataiban, álmaiban vissza-visszatér imádott hivatásához.

"Már csak álmodok a színpadról, de azt rendszeresen. Álmomban keresem a szövegkönyvet, és keresem a helyem. De ez a valóságban is így volt. Egy hónapig voltam kórházban, Füredről Zircre szállítottak, hogy erőre kapjak. Erőre kapjak és újra megtanuljak élni. Ezt nem tudom másként mondani, mert akinek a beszéd és a mozgás volt az élete, az szinte tetszhalottnak érezhette magát mindkettő elvesztése után. A sztrók rombolásának nyomait ma is érzem. Sokáig nehezemre esett kimondani a szavakat. Tudtam, mit akarok mondani, de nem ment. A járás pedig... Nos, bottal most már bátrabban megyek. Rehabilitációra szorulok. Korábban logopédus foglalkozott velem, most pedig heti két alkalommal az egykori kiváló kézilabdázó, Bartalos Béla felesége segít a saját balatonalmádi rendelőjükben különböző gépekkel és sok-sok odafigyeléssel, hogy újra megtanuljak járni. A bal oldalam és a lelkem sérült bele az életben maradásért folytatott harcba. De várom a karácsonyt az én csodálatos feleségem mellett, aki folyamatosan vigyáz rám. Már csak miatta sem adhatom fel" - fogalmazott a kiváló magyar színművész.

Leadfotó: Facebook