Magyar szinkronhangok, akik szakasztott úgy néznek ki, mint az általuk megszólaltatott külföldi színészek
Azt szokták mondani, a szinkron akkor igazán jó, ha a magyar hang tökéletesen reprodukálja az eredeti alakítást annak apró nüanszaival, érzelmi, intellektuális sokszínűségével együtt. Igen ám, de néha előfordul, hogy egy szinkronrendező a fizikai hasonlóság alapján oszt szerepet.
Tényleg csak a külső számít?
Ez persze a ritkábbik eset, de tény, hogy néha az a döntő tényező egy szinkronszereposztásnál, hogy a magyar hang külsőre mennyire hasonlít külhoni kollégájára, akit meg kell szólaltatnia a vásznon, illetve a képernyőn. Most következő összeállításunkban sorra vesszük azokat az eseteket, amikor a nagynevű magyar művészek ténylegesen a külföldi színésztársaikkal való fizikai hasonlóság miatt kaptak meg egy-egy emlékezetes szerepet, és ennek ellenére - vagy talán épp ezért - bravúros alakítást nyújtottak.
Felföldi Lászlót csendes, visszahúzódó színművészként ismerte mindenki. Leginkább a színpadon és a szinkron műfajában tudott kibontakozni, és bár tehetségét senki sem vitatta, mégsem kapta meg soha a neki kijáró elismerést a szakmában. Még ötven esztendős sem volt, amikor önkezével vetett véget életének.
Leadfotó: Facebook
Oldalak
Hasonló cikkek
