Szilágyi Tibor anno segédmunkásként az udvart söpörte – A színészlegendára emlékezünk

Amikor fiatalon jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, nem vették fel

A pillanat, amikor az orra előtt becsukódott az álmok kapuja, sokak számára megtörő élmény lenne, de ő másképp reagált. Ahelyett, hogy feladta volna, elment dolgozni. Segédmunkás lett a Magyar Optikai Művekben, ahol négy forintos órabérért söpörte az udvart.

Aztán az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának forgácsolóműhelyében talált munkát, később raktárosként dolgozott, már öt forint harminc fillérért. Ezek a számok ma már szinte történelmi távolságot jelölnek, de akkoriban egy fiatalember számára azt jelentették, hogy az álom ugyan messze van, de nem elérhetetlen.

A gyárak udvaráról és raktáraiból kellett elrugaszkodnia, hogy egyszer csak a Kecskeméti Katona József Színház színpadán állhasson. Innen vezetett az út a Nemzeti Színházba, majd a Vígszínházba, ahol már nemcsak szereplő volt, hanem alkotó. A színpadon mindig olyan természetességgel mozgott, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Szilágyi Tibor pályája később már egyenes ívben haladt felfelé. A színházak mellett filmekben, tévéjátékokban, rádiószerepekben is feltűnt, és mindenhol ugyanazt a precizitást hozta. Nem volt harsány, nem volt látványosan sztáralkat, de éppen ez a visszafogottság tette különlegessé. A nézők pedig imádták.

Halála azért is rázta meg ennyire a szakmát, mert az utóbbi években már kevesebbet szerepelt, de minden megjelenése egyedi pillanat volt. A közönség tudta, hogy amikor ő színpadra lép, akkor valami különleges történik.

Most sokak kedvenc jelenetével búcsúzunk tőle. Szilágyi Tibor ugye feltűnt az Üvegtigris első és második részében is. A közönség szerint ennél jobb túszejtést nem lehet összehozni.

Leadfotó: MTI Fotó - Keleti Éva