Élete végéig vívódott a másságával: gyötörte a szégyen a sármos filmsztárt, akit a saját házában vertek halálra

Ramon Novarro a némafilm korszakának legnagyobb férfisztárja volt, a "latin szerető", akiért a romantikára vágyó nők milliói rajongtak és akit férfiak milliói irigyeltek – ám a kulisszák mögött a jóképű színész egész életében boldogtalan volt, az állandó szégyenérzete pedig beárnyékolta a mindennapjait.

Sosem tudta elfogadni, hogy homoszexuális

Ramon Novarro 1899. február 6-án született José Ramon Gil Samaniegos néven: noha az édesapja jómódú fogorvos volt Mexikóban, a család végül a forradalom elől Los Angelesbe menekült, ahol Ramon énekes pincérként, kabarészínészként, zongoraleckék adásával és fűszeres segédként tartotta el magát. A csinos fiatalember a film világával egy moziban jegyszedőként került kapcsolatba, majd hamar felfedezték az ügynökök – az amerikaiak számára kimondhatatlan és a moziplakátokon túl sok helyet elfoglaló nevét megváltoztatták, s 1918-ban már kamera elé is állt Ramon Novarro néven. Évekig kis szerepeket kapott, végül 1921-ben berobbant a köztudatba, amikor A sejk fia című, Rudolph Valentino főszereplésével készült film bődületes sikert aratott. A tehetséges fiatalemberért egyaránt rajongtak nők és férfiak, ő azonban sosem talált rá az igazi boldogságra: képtelen volt kibékülni önmagával, végül az alkoholba menekült, mígnem egy nap szörnyű körülmények között életét vesztette…

Az első siker után a Metro is "felfedezte" az addig parkolópályán veszteglő Novarrót, s ráosztották A zendai fogoly főszerepét. A propagandagépezet villámgyorsan szupersztárt kreált a mexikói fiatalemberből - aki a "latin szerető" címre áhítozók közül az egyetlen valóban latin származású színész volt.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Facebook