"Sajnos, nem volt szívhang, ezért mérhetetlen fájdalommal ültünk vissza az autóba. Még csak kiskamasz volt, de el kellett mondanom neki, miért könnyezünk. Nem szólt semmit, csak hátulról átölelt, szorított, tartott a kis karjaiban. Abban a pillanatban többet adott nekem, mint a legtöbb felnőtt: együttérzést és szeretetet, amire akkor igazán szükségem volt" - mesélte a Best magazinnak Zita.
Fotó: facebook.com
