A padlás 1000 - Wunderlich József bújik a Rádiós bőrébe a jubileumi előadásban
A Junior Prima díjas színész őszintén mesélt arról, hogyan szippantotta be őt a zenés színház és mit jelent számára az, hogy ma már a leghíresebb magyar musical főszerepét alakíthatja a Vígszínházban.
A legsikeresebb magyar musical főszerepében
1988. január 29-én mutatták be A padlást a Vígszínházban, november 14-én délután a 999., este pedig már az ezredik előadást láthatták volna a nézők. A koronavírus-járvány kapcsán bevezetett intézkedések miatt a délutáni előadás elmarad, este azonban online bárki részese lehet a mínusz egyedik jubileumnak.
Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi műve Sztevanovity Dusán ötletéből, Presser Gábor zenéjével és Horváth Péter írói közreműködésével született meg, Marton László rendezésében. Az előadás 13 szerepét az elmúlt 32 évben közel 100 színész, több generáció játszotta. A darab főszereplőjét, a Rádióst az elmúlt évtizedekben számtalan fantasztikus művész formálta meg, Kaszás Attila, Szőcs Artúr, Oberfrank Pál, Ember Márk valamint Wunderlich József, aki azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy ő játszhat a jubileumi szereposztásban.
A Vígszínház Junior Prima díjas színészével karrier útjáról és A padlással kapcsolatos szakmai élményeiről beszélgettünk, miközben az is kiderült, hogy két és féléves kislánya óriási rajongója a darabnak.
Sok magyar gyereknek az első színházi élménye A padlás. Ha te visszaemlékszel, mi volt az első darab, amit láttál? Mennyire volt meghatározó pillanat számodra?
Alapvetően nem volt színházlátogató a családom, mert nem állt módunkban, de iskolás koromban több alkalommal is eljutottam különböző színházba és előadásokra. Az első saját színházi élményem, amire emlékszem egy operaelőadás volt, Puccini Toscája a Pécsi Nemzeti Színházban. Nyolcéves voltam, amikor láttam és rettenetesen magával ragadott az élmény. Teljesen bevonódtam a játékba, élveztem a zenét, legnyűgözött a színészek teljesítménye, ráadásul még a kulisszák mögé is bepillanthattam. Egy zeneiskolai társam jóvoltából láthattam a darabot, az ő édesapja juttatott be minket, még a zenekari árokba is levitt, óriási élmény volt.
Te mikor láttad először A padlás musicalt? Mit jelent számodra ez a színdarab?
Hozzám előbb értek el A padlás dalai, mint maga a musical és a sztori. 14 évesen kerültem fel Budapestre, akkor még teljesen zöldfülű voltam, azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Vígszínház és hogy ott játsszák a darabot... (nevet) Habár nem voltam jártas sokáig a magyar színházi életben, arra emlékszem, hogy már kamaszként is nagyon sokat énekeltem az egyik leghíresebb, ikonikus dalát A padlásnak, a Fényév távolságot. Mind a zene, mind a szöveg mondanivalója rendkívül megérintett engem. Bánatomra sosem láttam élőben Kaszás Attilát játszani, de rengeteg archív felvételt néztem és hallgattam meg arról, ahogyan ő adja elő a Rádiós karakterét. Régen is vonzódtam ehhez a dalhoz és a darab üzenetéhez, amióta pedig szereplőként vagyok jelen benne, még inkább a szívemhez nőtt.
A Társulat című műsorban mutattad meg először az ország előtt, hogyan tudod elénekelni a musical egyik leghíresebb dalát, a Fényév távolságot. Milyen érzés, hogy mára már ténylegesen, a Vígszínházban, főszereplőként vagy jelen ebben a híres és közkedvelt színdarabban?
Sok mindent köszönhetek ennek a dalnak és Kaszás Attilának is, mert ha nincsenek, akkor talán nem is érzek elég bátorságot ahhoz, hogy ezen a pályán elinduljak. A Társulatos szereplésem után rengeteg megerősítő, bátorító üzenetet és visszajelzést kaptam, a közönségtől és a szakmától egyaránt, ezután határoztam el, hogy kipróbálom magamat. Jelentkeztem és fel is vettek elsőre a Budapesti Színművészeti Egyetemre, aztán pedig egy furcsa isteni szerencsének gondolom, hogy Marton László és Eszenyi Enikő felfedeztek engem és úgy döntöttek, hogy szükség lehet rám ebben az előadásban. Olyan gyorsan alakultak az események, hogy valójában akkor találkoztam először A padlás színpadi változatával, amikor átvettem ezt a szerepet.
Nagyon nehéz időszak volt számomra, mert ingáztam Pécs, Kaposvár és Budapest között, mert három színházban játszottam egyszerre. Nagyon hirtelen kellett beugranom és azt éreztem, méltatlan, hogy nincs elegendő idő arra, hogy megérkezzek ebbe a darabba, abba a különleges világba, amit Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter megteremtettek. Sokáig szorongtam amiatt, mert azt éreztem, hogy nekem még gyakorolnom kéne, nem állok még készen erre a szerepre. Ha lehetek őszinte, és ebben semmi álszerénység nincsen, még a mai napig azt érzem, hogy előadásról előadásra tanulom ezt a darabot és a karaktert. Áldott állapot volt, hogy eddig mindig telt ház előtt, ezer ember jelenlétében tehettem ezt, az ő energiájukból, visszajelzéseikből töltekezve. Ez az egész egy hatalmas szeretetdózis. Most, hogy online térben folytatjuk a munkát, nehezebb dolgunk lesz.
Mennyire tudsz azonosulni a Rádiós karakterével? Mi bennetek a hasonlóság?
Szerintem sok mindenben hasonlóak vagyunk. A legmeghatározóbb számomra a Fényév távolság utolsó két sora, mikor azt éneklem, hogy "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim". Hiszen lehet, hogy van egy világ, egy másik dimenzió, ami jobb a földi létnél, de most mi itt vagyunk, meg kell fogalmaznunk a céljainkat és utána a külső körülmények ellenére is, küzdenünk kell az álmainkért. A magánéletemben és a színházban is így állok a körülöttem zajló dolgokhoz: ha lehet, legyen minden jobb, szebb, erősebb, konkrétabb, őszintébb vagy tisztább.
Szerinted ma, 2020-ban mi az az üzenet, ami leginkább aktuális lehet a nézők számára a darabból?
Nem ragadnék ki egyetlen üzenetet ebből az előadásból, mert pontosan az a csodálatos benne, hogy megmutatja nekünk, milyen sokszínű a világ. Nekünk például van egy gengszterünk, akiről kiderül, hogy valójában egy csodálatos, tiszta, gyermeki lélek költözött belé. Az ilyen ellentmondásokat tudja nagyon jól feloldani ez a színdarab. A bolyongó, szenvedő lelkek megtanítják az embereknek azt, hogy ugyan van egy másik világ, ahol minden jó, ahol találkozol azokkal, akik örökre szépek. De hiába csábítanak azzal, hogy ebben az új világban nincs többé fájdalom és újra találkozhatsz az elveszített szeretteiddel, te mégis tudod, hogy itt és most van dolgod. Rádi felteszi ugyanazt a kérdést, mint Hamlet » Lenni vagy nem lenni? «, de az ő válasza egyértelmű, az e földi létet választja. Ez a felismerés pedig most és mindig aktuális. Ennyire univerzálisat alkotni, mint amit A padlás írói csináltak, utánozhatatlan és különleges csillagállás kell hozzá. Alkottak valamit, ami valóban örökre szép.
Leírni is elképesztő, hogy az ezredik előadás előtt álltok. Mivel készültök a jubileumra?
Rengeteg meglepetést rejt az ezredik előadás, mert most a megszokott kereteinket elhagyjuk, élő közönség nélkül és online formában sugározzuk majd a színházi előadást. Nem csináltunk még ilyet korábban, ezért nagyon készülünk és kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle. Bízom benne, hogy különlegessé tehetjük azzal az élményt a nézők számára, hogy sokkal közelebbről láthatják majd a jeleneteket és az arcunkat, mimikánkat, mint eddig bármikor. A közönség reakciói nagyon fognak hiányozni, ez biztos. De csodálatos intimitása lesz annak, hogy színészként, egymással sokkal szorosabban kell együtt mozognunk és lélegeznünk.
Két évvel ezelőtt született meg a kislányod. Ő tipikus színházi gyerek, aki a díszletek és a színpad között gyakran megfordul vagy egyelőre még nem fedezte fel magának a világot jelentő deszkákat?
Ha a saját kisgyerekkoromról nem is tudok úgy beszélni, hogy meghatározó lett volna benne a színház és A padlás, a kislányom esetében ez mindenképpen igaz. Alig múlt kétéves és fejből tudja gyakorlatilag az összes dalt és a legütősebb dumákat. Sorolja a különböző szereplők nevét, tudja, hogy kicsoda Robinson, T. Müller, Rádi, Süni és a szellemek. Otthon folyton jelmezesest játszunk, beöltözünk, rendezi a szereplőket, úgyhogy nemcsak a színházban, hanem családi körben is minden a Padlás körül forog. Mindig úgy gondoltam, hogy az nem túl szerencsés, ha valaki hazaviszi a munkát, de nálunk esélyünk sincs arra, hogy másképp legyen. (nevet)
Milyen jövőkép rajzolódik előtted most, hogy a járványhelyzet miatt ismét inaktívabb időszak vár ránk?
A magam részéről fejleszteni szeretném saját magamat, mind a színház, mind a magánélet tekintetében és erre ösztönzök mindenkit. Jó néha kicsit megállni, elgondolkodni és aztán rájönni arra, hogyan lehetne még tovább fejlődni. Próbák még zajlanak, vannak tervek, de ennél konkrétabbat egyelőre nem látok. Közben zeneileg is készülök, mivel szeptemberben kijött az első, SKIZó című lemezem, de időközben megint összegyűlt néhány olyan szerzemény, amit szeretnék megmutatni másoknak. Ha minden jól megy, akkor a jövőben ezek a dalok találkozni fognak a Vígszínházzal és annak közönségével. Ebben komoly és erős támogatásom van Presser Gábor és Rudolf Péter személyében. Bízom abban, hogy a zenésztársaimmal lesz lehetőségem találkozni és alkotni a közeli jövőben, hogy amint feloldják a korlátozásokat, egy új projekt kapcsán is találkozhassunk a közönséggel.
Tallós Ritát és kolléganőjét, Sajgál Erikát kérdeztük az újonnan alapított női színházukról, a Liliom Produkcióról. A társulat mottója tökéletesen reflektál missziójukra: „Nők, nőkről, nem csak nőknek!”. Interjú.
Leadfotó és fotók: Vígszínház
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
