Soha nem készül el ez a Netflixes sorozat, mert a rendező elverte a rá kapott milliárdokat

Carl Rinsch neve nem ismeretlen Hollywoodban

A 47 Ronin rendezőjeként már bizonyította, hogy képes látványos, nagyszabású produkciók irányítására, és a Netflix is bizalmat szavazott neki, amikor 2018 és 2019 között összesen 44 millió dollárt (ez bizony 14 milliárdot jelent forintban) adott neki a White Horse című sci-fi sorozat elkészítésére.

A projekt ígéretesnek tűnt: egy futurisztikus történet, amely a mesterséges intelligencia, a társadalmi kontroll és az emberi identitás kérdéseit vizsgálta volna. A koncepcióról kevés konkrétum került nyilvánosságra, de a sorozat állítólag egy olyan világot mutatott volna be, ahol a technológia és a hatalom összefonódása fenyegeti az egyén szabadságát, és ahol a főhős egy rejtélyes összeesküvés nyomába ered. A Netflix a projektet nagy költségvetésű, látványos, filozofikus sci-fiként képzelte el, amely a Black Mirror és a Westworld rajongóit célozta volna.

A sorozat azonban soha nem készült el. Rinsch 2020-ban azt állította, hogy a 44 millió dollár nem elég a forgatás befejezéséhez, és további 11 milliót kért a Netflix­től. A streaming óriás, bízva a rendezőben és a projektben, kifizette az összeget, ám később kiderült, hogy a pénz nem a produkcióra ment.

A vádirat szerint Rinsch a teljes összeget saját számlájára utalta, majd kockázatos befektetésekbe kezdett. A 11 millió dollár felét néhány hónap alatt elveszítette, és bár kriptovalutákba fektetve valamennyit visszanyert, a pénzt nem a sorozat befejezésére fordította, hanem elképesztő luxuscikkekre költötte. A bírósági dokumentumok szerint öt Rolls-Royce-ot, egy piros Ferrarit, több mint félmillió dollár értékben karórákat és ruhákat vásárolt összesen 628 ezer dollárért. További 295 ezer dollárt költött luxus ágyneműkre és lakástextilekre, és letörlesztette 1,8 millió dolláros hitelkártya-tartozását is. A történet abszurditása nemcsak a költekezés mértékében rejlik, hanem abban is, hogy mindezt egy olyan projekt pénzéből tette, amelyet a Netflix a nézők számára készülő tartalomként finanszírozott.

A bíróság végül két és fél év börtönre ítélte Rinschet, és elrendelte a 11 millió dollár visszafizetését. Az ügyészség eredetileg öt év szabadságvesztést kért, de a bíró figyelembe vette a rendező mentális egészségügyi problémáit, amelyek szerinte „magyarázatot adhatnak egyes túlkapásokra”, bár nem mentik fel a felelősség alól. A Netflix nem kommentálta az ítéletet, de a történet jól mutatja, milyen kockázatokkal jár, amikor egy streaming szolgáltató hatalmas összegeket bíz egyetlen alkotóra, és mennyire sérülékeny lehet egy projekt, ha a kreatív vezető elveszíti a kontrollt.

Ritka, hogy egy rendező ekkora összeget kapjon előre egy sorozatra, amely még nem létezik, és amelynek forgatása sem halad megfelelő ütemben. Másrészt az is szokatlan, hogy a pénz ilyen látványosan tűnik el a produkcióból, miközben a Netflix (a világ egyik legnagyobb médiavállalata) nem veszi észre időben a problémát.

A streaming korszak egyik sajátossága, hogy a tartalomgyártás tempója olyan gyors, a projektek száma olyan magas, hogy a kontroll néha lazább, mint a hagyományos stúdiórendszerben. Rinsch esete ennek a rendszernek a vakfoltját tárja fel: azt, hogy a kreatív szabadság és a bizalom néha visszaélésre ad lehetőséget.

A White Horse így a modern televíziózás egyik legkülönösebb fantomprojektje marad. A Netflix már biztosan nem ad másnak rá pénzt.

Leadfotó: 123RF – Illusztráció