Az egész kamaszkorát egy horrorpincében töltötte – Így él azóta Natascha Kampusch

Mindenkinek ismerősen cseng Natascha Kampusch neve, hiszen a kilencvenes évek végén szinte egész Európa őt kereste. Az akkor tízéves kislány arcképe bejárta a világsajtót, mégsem sikerült a nyomára bukkanni több mint nyolc éven keresztül, ez idő alatt pedig szörnyű kínzásokat kellett kibírnia. Pontoan tizenöt éve, 2006-ban sikerült végre megszöknie, ez történt azóta a most már 33 éves nővel.

A legismertebb ember, aki az eltűnése után előkerült

3096 nap – eddig tartotta fogva Natascha Kampuscht a fogva tartója, Wolfgang Přiklopil. A tízéves osztrák kislányt külön nevelték a szülei, édesanyja az elrablása napján engedte először, hogy egyedül induljon el a bécsi általános iskolába, ahová járt. 1998. március 2-án nem érkezett meg az iskolába, és a következő több mint nyolc évben senki nem tudta, hol van.

Wolfgang Přiklopil egy fehér furgonba rántotta be a kislányt, és az autóval Bécstől félórányira lévő házába vitte Kampuscht. A garázs alatt három méterrel volt egy apró pincéje, alig öt négyzetméteres, ide zárta be a lányt. A férfi felkészült: a pince bejárata betonból és vasból volt, és egy szekrény takarta el.

Eltűnését követően a rendőrség nagy erőkkel elkezdte keresni a kislányt. Egy szemtanú számolt be a fehér furgonról, ezért 776 ilyen járművet vizsgáltak át akkoriban – köztük Přiklopilét is, aki azt állította egyedül volt otthon azon a bizonyos reggelen, és az autót építkezési törmeléke elszállítása végett tartja, amit a rendőrök elegendő alibinek tartottak.

Fogságának első hat hónapjában Natascha egy pillanatra sem hagyhatta el a pincét. Eleinte úgy próbált jelezni a szomszédoknak, hogy vizespalackokat dobált a falnak, vagy épp kezeivel ütögette azokat, de mindhiába. A helyiségnek nem voltak ablakai, és teljesen hangszigetelt volt. Elrablója kívülről szabályozta a világítást és a levegőztetést is. Natascha úgy próbálta megőrizni a belső békéjét, hogy a falban lévő csavarokat számolgatta.

Fogsága alatt Natascha főképp házimunkát végzett, a férfi házát takarította, főzött rá. Megparancsolta, hogy csak lesütött szemmel álljon előtte, és Kampusch csak akkor szólalhatott meg, ha engedélyt kapott rá. Ezen túl Přiklopil könyveket, rádiót és tévét adott neki, de csak előre felvett adásokat nézhetett és hallgathatott, mert a férfi nem akarta, hogy tudja, mennyire keresik. Natascha folyamatos érzelmi és fizikai bántalmazásnak volt kitéve, fogva tartója rendszeresen kínozta, éheztette és megerőszakolta.

A férfi idővel enyhített a szabályokon és beengedte a lányt a házba – de csak nappal, éjszakára ugyanúgy vissza kellett mennie az ablaktalan helyiségbe, ahogy akkor is, amikor a férfi dolgozott. Később aztán Přiklopil újabb engedményeket tett: a lány már az udvarra is kimehetett.

Még nincs vége, lapozz!

A szökés

Tizennyolcadik születésnapja után – tehát nyolc évvel az elrablása után – a férfival együtt Natascha a házat is elhagyhatta, igaz, Přiklopil megfenyegette, hogy megöli őt, ha bármilyen hangot kiad. Egyszer síelni is elvitte pár órára egy Bécshez közeli helyre, de Natascha azt mondta, ekkor nem lett volna alkalma megszökni. Korábban egyszer már megpróbált kiugrani Přiklopil kocsijából, de a férfi lefogta, és megakadályozta a szökést. A férfir azzal is riogatta, hogy a ház ablakai és ajtajai berobbannak, ha megpróbálja őket kinyitni, valamint azt is elhitette vele, hogy mindig tart magánál egy fegyvert, és ha mégis megpróbálkozik a szökéssel, őt és a szomszédokat is megöli.

Mindezek után érthető, hogy Natascha nem sok esélyt látott a szabadulásra, 2006. augusztus 23-án azonban Přiklopil figyelme egy pillanatra lanyhult, ezt pedig ki is használta a lány. Aznap újra kimehetett az udvarra, a férfi autóját takarította, miközben megcsörrent a férfi telefonja. A lány éppen az autó belsejét porszívózta, így a férfi arrébb vonult, hogy nyugodtabban tudjon telefonálni.

A lány meglátta a lehetőséget, és a porszívót bekapcsolva hagyva rohanni kezdett. Körülbelül kétszáz métert futott, kerteken és egy utcán keresztül, kerítéseket átugorva, közben idegeneket szólított le, hogy hívják a rendőrséget, de egyikük sem figyelt rá. Végül egy hetvenegy éves nő házának ablakán kopogott be, akinek azt mondta, hogy ő Natascha Kampusch.

Az idős nő rögtön hívta a rendőrséget. Bár a kiérkező járőrök azt mondták, hogy Natascha intelligenciája, műveltsége, és gazdag szókincse megdöbbentő volt, a lány tizennyolc évesen mindössze 48 kilót nyomott, vagyis a rabsága alatt mindössze három kilót szedett fel, és tizenöt centit nőtt, valamint a napfényhiány miatt rendkívül sápadt volt a bőre.

Elrablója, az akkor már negyvennégy éves Wolfgang Přiklopil még a lány szökésének napján öngyilkos lett – egy vonat elé vetette magát. Tudta, hogy a rendőrség keresi, és még korábban megmondta a lánynak: inkább megöli magát, minthogy élve elkapják. Přiklopil még a lány szökése előtt megpróbált hamis cseh iratokat csináltatni kettejüknek, hogy összeházasodva új életet kezdjen a lánnyal. A férfit hozzátartozói és kevés barátja magának való, zárkózott, visszahúzódó ám feddhetetlen embernek írták le. Mindannyiukat meglepetésként érte, amikor értesültek Wolfgang kettős életéről.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

15 év szabadság

Szabadulása után a lány igazi médiaszenzáció lett, mindenki vele akart interjút készíteni, Natascha azonban egy ideig senkinek sem volt hajlandó nyilatkozni, később azonban leplezetlenül beszámolt az őt ért szörnyűségekről. Elsőként az osztrák ORF csatornával beszélt, akik aztán az interjút százhúsz országnak adták el. Az ebből befolyt pénzt Natascha rászoruló nőknek adta tovább. Két másik lappal is beszélt, cserébe lakhatási pénzt és munkaajánlatot kapott, de a továbbtanulását is segítették.

Beszámolóiból egy meglehetősen bonyolult kapcsolat bontakozik ki: Kampusch hol bűnözőnek, hol sajnálatra méltó teremtésnek írja le fogva tartóját, aki az iszonyú kínzásokon kívül bensőséges kapcsolatot is kialakított a lánnyal: jó éjt-puszit adott, mesét olvasott fel neki, társasjátékokat játszott vele, ajándékokkal halmozta el. Azt a felvetést azonban, hogy Stockholm-szindrómában szenvedne (amikor a fogvatartott egyfajta szeretetet kezd el érezni a fogvatartója iránt) Natascha rendre visszautasítja.

Kampusch olyan nagy ismertségre tett szert, hogy az osztrák Plus 4 tévécsatorna szerződést kötött vele, saját beszélgetős műsort indított 2008-ban, amely végül csak három adást élt meg, de a vendégek között volt például Niki Lauda is. 2010-ben jelent meg az elrablásának történetéről szóló könyve 3096 nap címmel. A könyv alapján készült német filmdrámát 2013-ban mutatták be.

Azóta két további könyvet is írt: 2017-ben jelent meg a szabadsága első évtizedéről szóló 10 év szabadság, 2019-ben pedig a Cyberneider című kötet, amely az internetes zaklatás témájával foglalkozik, melyben neki is jócskán volt része. Mindemellett mivel gyerekkora óta az volt az álma, hogy ékszertervező legyen, elvégzett egy tanfolyamot, majd 2017-ben saját ékszerkollekciót dobott piacra Fiore márkanéven.

Kampusch idén lett 33 éves, egyedül él ausztriai otthonában. Egy interjújában elárulta, foglalkoztatja az anyaság gondolata, vágyik is gyermekre, azonban azt is belátja, hogy egyelőre nem készült fel rá. Sokkal inkább azon dolgozik, hogy újjáépítse a kapcsolatát az édesanyjával és két nővérével. A mentális nyugalmat manapság leginkább a lovaglásban találja meg. Gyerekkora óta vágyott egy saját lóra, tavaly pedig vásárolt is magának egy kancát, Loreley-t.

A múltat azonban még mindig nem sikerült teljesen lezárnia. Gyakran visszajárt abba a második világháború után épített házba, ahol Přiklopil nyolc éven keresztül fogva tartotta, sőt, ő is takarította azt. Később aztán meg is vette, azt mondta, azért, mert a vandálok és a lebontás elől akarta megmenteni, de azért is, mert a ház nagy szerepet játszott addigi életében. Később a pincét felöntette betonnal, hogy soha ne válhasson belőle turistaszenzáció. Přiklopil egykori háza a mai napig is az ő tulajdonában van, azonban egy ideje szeretné már eladni, hogy végre tovább léphessen.

Leadfotó: instagram.com/criminal_extremestories