Egy társulat csupa nővel? Hazai művészek alapították az első magyar női színházat

Tallós Ritát és kolléganőjét, Sajgál Erikát kérdeztük az újonnan alapított női színházukról, a Liliom Produkcióról. A társulat mottója tökéletesen reflektál missziójukra: „Nők, nőkről, nem csak nőknek!”. Interjú.

Egy társulat csak nőkkel

A koronavírus-járvány miatt az elmúlt hónapok nem voltak könnyűek a szórakoztató ipar szereplőinek. Színházi előadások százait mondták le Magyarországon, társulatok oszlottak fel és színházak zárták be időlegesen a kapuikat. A kultúrára és szórakozásra vágyó közönség igényei és egy rég dédelgetett álom hívta életre az ország első női színházi társulatát, a Liliom Produkció Női Színházat.

Három, a hazai színházi és filmes életben is ismert színésznő, Barbinek Paula, Sajgál Erika és Tallós Rita hozta létre annak érdekében, hogy Magyarországon egyedülálló módon, olyan női színházi struktúrát teremtsenek, amelyben bár kizárólag hölgyek alakítják a szereplőket, a darabok mondanivalója éppúgy - ha nem jobban - szólnak a férfiakhoz is, mint a női nézőknek. A Produkció kitűzött célja, hogy olyan minőségi szórakoztató színházi előadásokat hozzanak létre, amelyek különböző perspektívából mutatják be a női lélek rejtelmeit és tabutémákra irányítsák rá az emberek figyelmét.

A különleges projektről, az edukálva szórakoztatás lehetőségeiről és a jövőbeli terveikről kérdeztük a két alapítót, Sajgál Erikát és Tallós Ritát, akik izgatottsággal és nagy reményekkel mesétek a Femcafe.hu riporterének.

Négyen alapítottátok, hogyan fogalmazódott meg az ötlet?

Sajgál Erika: Ez egy igazán különleges csillagzat alatt született társaság. Mi a színházhoz értünk, ez a hivatásunk, ebben teljesedünk ki, de a világ ennél több. Minden nőnek szeretnénk megmutatni, hogy függetlenül attól, milyen élethelyzetben vannak, az egyéni tehetség ott van mindegyikőjükben. Azt reméljük, hogy ez a női színház egyfajta női bázis is lesz, hiszen segít egymáshoz csatlakozni és megerősíteni, bátorítani a nőtársainkat arra, hogy tegyenek önmagukért. A nő a közepe a társadalomnak, hiszen mindenkivel ő törődik: gondozza az idősödő szüleit, hátországként támogatja a társát és mindent elkövet a gyermekéért. Számunkra nagyon szimpatikus a matriarchális társadalmi berendezkedés.

Tallós Rita: Egy valamit nagyon fontos megjegyezni, hogy a női színház nem elszeparálni hivatott, hanem összekötni. Nagyon sok férfit, férjeket, testvéreket, barátokat várunk a nézőközönségbe, mert szeretnénk őket is edukálni. Nem akarunk mi főnökök lenni, megmondani mindenkinek, hogy mit csináljon. Arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy használjuk a női erőt, vívjuk ki a tiszteletünket. Nem vagyunk feminista színház, mert bár a nőkért van, de nem a férfiak ellen. Megakarjuk éretteni a másik nemmel, aki nekünk nagyon fontos, hogy vannak olyan problémák, amelyek megoldásában nem elég közreműködőek, vagy netán évézredes tabuk miatt elzárva érzik magukat tőle. A férfiak bizonyos női dolgoktól hosszú ideje elvannak zárva, értetlennek, kirekesztettnek érzik magunkat, de ha mi megmutatjuk, hogy tudnak társaink lenni a nehézségekben, akkor már elléptünk a feloldás felé. Két nagy témakör van, amit szeretnénk a darabokkal megértetni a nőkkel és a férfiakkal is, az anyaságot és a menopauzát. Akkor leszünk boldogok, ha a párok úgy indulnak haza az előadásaink után, hogy megfogják egymás kezét és megértően összemosolyognak.

Hazánkban egészen egyedülálló, de a világ többi részén is rendhagyónak számít egy ilyen kezdeményezés – miként fogadta a szakma?

SE: Mi, alkotók nagyon lelkesek vagyunk, folyamatosan dolgozunk, hamarosan pedig színpadra kerül az első darabunk, Tallós Rita rendezésében. Azt hiszem, hogy az lesz ez első alkalom, amikor úgy igazán megtapasztalhatja a környezetünk, hogy milyen céllal jött létre ez a színház. Azt reméljük, hogy a közönség is hasonló nyitottsággal fogadja majd a darabjainkat, mint a barátaink és a kollégáink.

TR: Hozzám egyelőre még nem jutottak el visszajelzések, ami azért lehet, mert teljesen belemerültem a munkafolyamatba. Az első, bemutatkozó produkciónk kiemelten fontos számomra, nem tudok másra fókuszálni. Hajnalban felkelek fél háromkor, kipattan a szemem és zakatol az agyam. Nem kis munka, ami mögöttünk van, nem beszélve arról, ami még ránk vár.

Miért pont a liliom lett a fő szimbóluma a társulatnak? Mit üzentek ezzel?

TR: A liliom egy olyan virág, ami alapvetően a nőiességet és a sokszínűséget szimbolizálja. Körülbelül 600 fajtája van. Ha a történelmet végignézzük, az idő folyamán mindenhol megjelenik, társadalmi rangtól függetlenül: nemcsak a francia uralkodói házban, hanem a kurtizánok vállán is. Minden, ami nőhöz kötődik, az a liliomhoz kötődik. Egyértelmű volt számunkra, hogy ezt a jelet tűzzük a lobogónkra, így a bourbon liliom egy modern változatát választottuk logónknak. Úgy érezzük, hogy tökéletesen kifejezzük vele azt a missziót, amit a produkciónk képvisel.

Hogyan határoztátok meg, hogy ki-ki milyen feladatot lát el a társulaton belül az alapító tagok közül?

SE: Ebben a pillanatban még mindenki lelkesen csinál mindent, sok házi feladatunk van. Az idő előrehaladtával egyre inkább differenciálódnak majd a különböző feladatok. Rita most már főleg a darabokra fókuszál, az ő szeme előtt jelenleg csak a bemutató lebeg. Szervezi a különböző tréningeket, próbákat - reggeltől estig ez köti le. Fantasztikus marketinges csapatunk van, akikkel a különböző megjelenéseinket, közösségi média kampányokat készítjük. Nálunk mindenki minden területen alkothat véleményt, hozhatja az ötletét és az energiáját.

Milyen női karaktereket kerestetek a darabokhoz?

TR: A szereplőválogatásnak nagyon sok szempontja van. Először is az, hogy kompatibilisek legyenek egymással a lányok. Korábban több darabot is rendeztem, amiben csak nők vagy zömmel nők szerepeltek, de arra mindig nagyon figyeltem, hogy jól simuljanak egymáshoz, hitelesek legyenek együtt a különböző színésznők. A debütáló darabunkban, az Anyatigrisekben van ezenfelül egy csavar, ugyanis nem színésznők, hanem híres és rendkívül tehetséges énekesnők szerepelnek majd együtt. Ez koncertszínház lesz, egy musical show, ahol olyan hangok szólalnak meg, amelyek véleményem szerint túl is szárnyalják az eredeti Broadway előadást. Hozzáteszem, bebizonyítják majd azt is, hogy a színészi játékban sem maradnak alul.

SE: Nagyon meglepő, hogy milyen karaktereket hoznak majd a lányok. A közönség biztosan nem fog hinni majd a szemének, mikor megtapasztalja, mennyire más arcukat tudják mutatni ezek a tehetséges énekesnők. Teljesen mást fognak látni belőlük a nézők, mint amit megszokhattak tőlük az eddigi pályafutásukat végignézve.

Merész vállalás pont a vírushelyzetben társulatot alapítani. Nem voltak gazdasági aggályok az indulás időzítését illetően?

TR: Komoly, sikeres üzletemberek is azt mondják, hogy ilyenkor érdemes kezdeni. Ha mindenki lent van, padlón van, akkor lehet nagyot nőni. Mi egyértelműen harcos típusúak vagyunk. Egyáltalán nem bánom, hogy most kezdtük el a Liliom Produkciót.

SE: A női ösztöneinkre hallgattunk. Mindannyiunkban akkora volt már a vágy, hogy úgy éreztük, most kell megmutatni, hogy össze tudunk fogni és meg tudjuk csinálni. Ennek pont most volt itt az ideje.

A női lélek szövevényes, ezt jól tudjuk mi, akik női környezetben dolgozunk. A férfiak általában feladatorientáltak és nem viszik bele a munkájukba az érzelmeiket, ezért egy rendezőnek talán velük könnyebb dolga van. Mennyire jelent plusz nehézséget ennyi nő között karmesterkedni?

TR: Ha elérem azt, hogy megbízzanak bennem - márpedig ez már a hetedik rendezésem -, akkor sokkal hatékonyabban tudunk együtt dolgozni. Persze, vannak hullámvölgyek. Nyilván van olyan nap, amikor valaki rosszul ébred. Az egyik beugrónk a négyfős Anyatigrisekben a lányom, Barbinek Paula, aki egyszer frappánsan csak annyit mondott »Nagyon jó ez a női színház, csak a nők ne lennének benne!« (nevet) Van az a pillanat, amikor sok tud lenni ennyi női energia, de én sok évek tapasztalata után mégis azt mondom, hogy a legjobban sikerült produkciók a pályafutásom alatt női szereplőgárdához köthető. Nem mondom, hogy könnyű, de férfiakkal sem könnyebb! A jelenünk az, hogy van négy lány, aki csukott szemmel odanyújtotta felém a kezét és csinálják, amit mondok.

SE: Szerencsés ebben a helyzetben, hogy Rita amellett, hogy rendező, színésznő is. Pontosan tudja, hogy milyen érzés ott állni a színpadon és szerepelni egy olyan napon, amikor semmihez nincs kedve az embernek. Ő pedig ilyenkor előveszi a női empátiáját, és tudja mit kell mondani vagy milyen kávét kell főzni a másiknak, hogy működjön a próba.

Már készül az első előadás. Miért pont az Anyatigrisekre esett a választás?

TR: Elsősorban boulevard rendezőnek tartom magamat. Számomra éppolyan fontos, hogy a közönség és a színészek is jól érezzék magukat az előadás közben. Az Anyatigrisek Sue Fabisch világhírű musicalje tabuk nélkül, rengeteg humorral mutatja meg, hogy mit is jelent anyának lenni. Az előadást már tíz éve játszák folyamatos teltházzal a világ minden táján töretlen sikerrel. Magyarországon mi mutatjuk be először, november 15-én lesz a premierünk a MOM Kultban. Reményeink szerint utazódarab lesz, és megyünk majd vidéki helyszínekre is ezzel az amerikai musicallel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogadja majd a hazai közönség ezt az előadást. Rengeteg ötletem van még, bízom a sikereinkben és nagyon várom, hogy együtt megvalósíthassuk őket.

Az ország ismét készítheti a rekeszizmait, mert ez a három lány olyat csinál a tévében, amit kevesen mernének csak. A forgatás kulisszatitkairól faggattuk Bajor Lilit, Kővári Lottit és Stoics Alexandrát.

Leadfotó és fotók: Liliom Produkció

Oldalak

Szólj hozzá Te is!