Klem Viktor szerelmi háromszöge – Interjú

Bár az elmúlt években főleg filmvásznon láthattuk, a népszerű színész idén újra közelebb kerül a színház világához. Karantén időszakról, különleges előadásokról és jövőbeli tervekről beszélgettünk, de szóba került a tavaly óta sokakat lázban tartó Mintaapák botrány is.

Az elmúlt, közel másfél év bezártsága után szép lassan kezd nyitni a világ és reményeink szerint nemsokára magunk mögött hagyhatjuk ezt a kihívásokkal teli időszakot. Hogyan élted meg a karanténban töltött heteket/hónapokat? Mivel töltötted leginkább az idődet?

Hullámzó időszak volt. Édes pihenés is volt benne sok, de igyekeztem foglalkozni azokkal a terveimmel is, amik a fejemben vannak egy ideje. Álmodozás és cselekvés a nappaliból. Így tudnám összegezni. Volt, hogy hatékonyan tudtam működni, volt, hogy hetekig csak forgolódtam a kanapén, totál elveszve éreztem magam. Tanulságos egy év volt.

Az elmúlt években egyre többször láthattunk filmekben és televíziós sorozatokban. Tervezed, hogy végleg átvándorolsz a filmezés világába?

Magyarországon a színészek az életben maradásért küzdenek jelenleg és nem nagyon adódik mód válogatni. Ez rám is igaz. Másrészt igaz, hogy imádok forgatni, de semmihez sem hasonlítható bizsergést okoz egy színvonalas színházi munkában való részvétel. Idén három bemutatóm is tervben van.

Melyik áll hozzád közelebb, a kamera vagy a színpad?

Szerelmi háromszög ez. Igaz, a színházi karrierem leginkább az újszülött őzike első lábra állásához hasonlít egyelőre: ügyetlen, elszánt, labilis. Ezen szeretnék csiszolni hamarosan.

Egy éve, a Mintaapákból való távozásod kapcsán felmerült, hogy “magatartásbeli problémáid” voltak. Hogy látod, nehéz veled együtt dolgozni?

Felkészültség és odaadás. Csak akkor vágok bele egy munkába, ha felkészültnek és kellően odaadónak érzem magam a vágyott eredmény érdekében. Ám ha ez az odaadás nincs a másik, együttműködő fél részéről is viszonozva, az zavar. Ha ez a hiány az igazságérzetemet is zavarni kezdi, akkor csaholni kezdek, mint egy bizalmatlan kutya. Olyankor jelzem, hogy nem teljesülnek a vállalt partneri feladatok. Ez az ugatás lehet olykor zavaró, azt hiszem. Viszont személyeskedni, bántani, soha senkit nem célom. Ha valaha is történt ilyen, azt borzalmasan sajnálom. Ha ilyen megesik, általában azonnal bocsánatot kérek, mert az igazságérzetem megszólal a másik érdekében is. Ha sikerül együtt lelkesedni a közös feladat irányába és adottak a munka minimális feltételei, olyankor lekenyereződöm és nagyon könnyű velem bánni. De ha fent marad az egyoldalú és kiszolgáltatott viszony, akkor inkább tovább állok.

Több, mint tíz éve vagy a pályán, mikor érzékelted először, hogy felismernek? Milyen a kapcsolatod a rajongóiddal?

Diploma után viszonylag hamar elkezdtem forgatni. Legelőször 2011-ben, a “Mindenből egy van” című improvizációs sit-comot. Akkoriban kezdtek el kacsintani vagy mosolyogni rám az utcán idegenek. De ez is hullámzó ám. Én semmilyen bulvár irányú műsorban való szereplést nem vállaltam el soha. Nem főztem, nem ettem kukacot, nem teregettem ki a magánéletem főműsoridőben. Igyekszem a színészetemmel feltűnni, ha van rá mód. Pikk - pakk elfelejtik ám az embert, ha nincs színen...

Július 18-án egy különleges szerepben láthatnak újból a színházkedvelők, Patrick Süskind méltán híres monodrámájával, “A nagybőgővel” lépsz színpadra. Mit érdemes tudni az előadásról? Utoljára 2017-ben játszottad, hogyan kerültél ismét kapcsolatba a darabbal?

“A nagybőgő” című darab tizenöt éves koromban lépett az életembe és úgy érzem, marad velem nagyon sokáig. Kölyökként láttam még anno a Debreceni Csokonai Színházban, azóta terveztem megcsinálni. 2015-ben bemutattuk, a MOST Fesztivál fődíját is megnyertük vele. Az elmúlt három évben a filmes dolgaim elvitték a figyelmemet. Ám most újra van lehetőség játszani és az Aranytíz Kultúrház, illetve a Tamási Nóra menedzsment segítségével újra színpadra varázsoljuk. Sok újdonság és meglepi lesz...

A monodrámán kívül milyen tervekkel vágsz neki az elkövetkezendő időszaknak?

Most alakul ez a fura színházi évad, illetve a filmes produkciók is beröffennek nyárra. Pár hét múlva már jobban látok én is. Az biztos, hogy július 18-án “A nagybőgő” premier az Aranytízben, majd augusztus 6-án, Balatonszárszón, a Kultkikötőben lesz a “Múviláv” című zenés darabunk premierje, melyet Trokán Nórával adunk elő, s jómagam rendezem.

Unikális felállásban és egy világra szóló lehetőséggel folytatja pályafutását a Dirty Slippers zenekar.

Fotók: Szvacsek Attila, Éder Krisztián, Galán Géza

Oldalak