"Mindenki másnak van valakije, csak én vagyok egyedül" - Jászai Mari viharos élete

A színház nagyasszonya semmi másra nem vágyott, csak sírig tartó, őszinte szerelemre, s bár ez nem adatott meg neki, a mai napig a legnagyobb magyar színésznőként emlegetik.

Cselédlányból lett ünnepelt színésznő

Jászai Mari a Komárom-Esztergom megyei Ászáron látta meg a napvilágot 1850. február 24-én, éppen 171 évvel ezelőtt. Manapság a legtöbben csak a róla elnevezett szakmai díjról és közterekről ismerik, dacára annak, hogy a századforduló korszakának egyik legmeghatározóbb színésznője volt. Egy ízig-vérig tragika, akinek a színpadon kívül nem sok jó jutott. Korán elveszítette édesanyját és gyerekkora óta szolgálóként dolgozott, évekig szennyes szalmán aludt, ahol sokszor arra ébredt, hogy a patkányok rágták a haját. Már igen fiatalon felfogta, elégedetlen a sorsával, ugyan Krippel Máriaként született, nem akart úgy is meghalni. Annyira nem szerette születési nevét - ami után "kriplinek" csúfolták -, hogy még az anyakönyvi kivonatból is kiégette.

Cselédlányként rengeteget olvasott, később pedig ő maga is kedvét lelte az írásban. 16 éves korában állandóan a színházba szökött, hogy próbálhasson, mert a legnagyobb álma az volt, hogy színésznő lehessen. Először Székesfehérváron volt statiszta, majd 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött. Három évvel később lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, ahol felfigyeltek született tehetségére, majd 1901-től a Nemzeti örökös tagjának választották.

Szenvedély a színpadon és a szerelemben

Pályájának csúcsát minden megítélés szerint Szophoklész Elektrájában valósította meg. Kivételes egyénisége lehetővé tette, hogy különleges egyéniségeket ábrázoljon. Felnőttként kezdett nyelveket tanulni, görögül, németül, angolul és franciául is kiválóan beszélt. A színpadon szárnyalt, de ahogy lelépett onnan, valaki egészen másnak látta őt a korszellem. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte.

Szerelmi viszonyairól értesült a korabeli sajtó, így nem csak hazánk elsőszámú színésznője, hanem botrányhősnője is volt. Egy azonban biztos: ő a hírnevét nem a viszonyainak köszönhette, de mégis nyílt titok volt, hogy a híres színésznő szinte falta a férfiakat.

"Az élet célja: az élet. Nagyon élni, jól, rosszul, ahogy jön, és ahogy az ember hajlamai akarják... Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme" – írta naplójában az utánozhatatlan művész

"Sosem volt méltó társam a színpadon. Az életben sem. Én mindig szárnyalni akartam, és a hősöm mindig a föld felé húzott" - vallotta önéleti írásában a színésznő, aki úgy érezte, előbb vagy utóbb, de mindenki párra lel, kivéve őt.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Wikipedia