#filternélkül: Henry Kettner, a magyar lányok kedvenc tartalomgyártója

Nem szereti az influencer szót, pedig vírusként terjed a neve a közösségi médiában, itthon és külföldön is. A 25 éves youtuber több mint 200 ezer feliratkozóval bír, de most még többen megismerhetik: tévéműsorban mutatkozik be. A Celebcellás szereplése kapcsán adott exkluzív interjút a Femcafénak.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

Sporttól a tévéig

Henry Kettner nemcsak a nevében különleges, hanem a megjelenésében is hordozza a sokak által irigyelt és utánozhatatlan francia eleganciát. A közösségi média fogyasztói hamar felfigyeltek a jóképű és szórakoztató fiúra, aki lenyűgöző videókkal és fotókkal igyekezett megtölteni a különböző felületeit az utóbbi években. Utazó vlogjai és fiataloknak szóló összeállításai mellett a sport és a művészetek játsszák életében a legnagyobb főszerepet. Már több díjra is jelölték a munkássága miatt: a Telekom Videósgálán és a PlayBoy Men of The Yearen is.

Kevesen tudják, de korábban óriási kajaktehetség volt, sorra nyerte a díjakat, majd az élsport iránti szenvedély alábbhagyott benne és elkezdte megkeresni, melyek azok a területek, ahol sikeres lehet. Ma már a videózás és fotózás mellett műsorvezetéssel foglalkozik a legszívesebben, valamint egy zenei projektbe is belekezdett újdonsült bandájával a Henry and the Fixies-szel. Ha csak teheti, zongora elé ül és komponál, vagy éppen új hangszerén, a szaxofonon gyakorol, a tehetségére pedig már Caramel is felfigyelt.

A tehetséges fiatal most a Celebcella kapcsán versenyzőkénz kilép az online térből és megmutatja magát a szélesebb közönségnek is. Az új kihívásról, eddigi munkájáról és jövőbeli terveiről faggattuk a magyar lányok kedvenc tartalomgyártóját.

Az első pillantásra látszik rajtad, hogy nagyon jó adottságaid vannak ahhoz, amit csinálsz a sikereid pedig azt igazolják vissza, hogy kiválóan érvényesülsz benne. Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, milyen jövőt láttál magad előtt? Központi szerepet kapott benne a szereplés, önmagad megmutatása másoknak?

A szüleim orvost akartak belőlem, mert mindkettőjüknek ilyen irányú vállalkozásuk van. Ez a tervük esélytelennek bizonyult, mert kiskorom óta van egy ellenérzésem olyan alapvető, egészségügyben előforduló dolgokkal, mint a tű vagy a vér. Nem ájultam el soha, de kiskamasz koromig még egy vérvételhez is le kelle fogni. Ennek tudatában az orvosi pálya nem tűnt logikusnak. A média mindig érdekelt, már kissrácként is azzal játszottam, hogy különböző műsorokat találtam ki, azokat vezettem és egy régi, kazettás kamerára vettem fel az adásokat. Az érettségi után is megmaradt bennem az a vágy, hogy egy nap műsorvezető legyek, de egyáltalán nem voltam jártas abban, hogy milyen is ez a valóságban, nem volt ismeretségem a média területéről. Az elején - még nem tudatosan - csináltam egy YouTube csatornát, amivel az egyedüli célom az volt, hogy megismerjék a nevemet az emberek, arra nem is gondoltam, hogy később ebből üzletelhetek és bevételem is lehet.

Ha már említetted a nevedet, annak hallatán biztosan sokan felkapják a fejüket. Lehet rólad tudni, hogy Párizsban születtél és egy ideig ott is éltél a családoddal. Mennyire őrzöd a magyar mellett ezt az identitásodat?

Sokan azt hiszik, hogy külföldi vagyok, de valójában a magyar az anyanyelvem és franciául már nehezen beszélek. Egyszer feldolgoztam Majka egyik dalát, akihez ez visszajutott és ő angolul írt nekem levelet, hogy mennyire örül, hogy külföldre is eljut, ismerik és szeretik a slágereit. Visszaírtam neki magyarul, hogy köszönöm, örülök, ha tetszett neki, ahogy előadtuk a dalát, de valójában én egy honfitársa vagyok. Erre pedig már nem válaszolt! (nevet) Őszintén szólva nem szoktam ezzel foglalkozni. Olyankor menő, ha megkérdezik egy szállodában, hogy hol születtem és elmondhatom, hogy Párizsban. Ez egy nagyon jó témaindító, mert az emberek kíváncsiak. Négy éves voltam, amikor hazaköltöztünk, azóta csak turistaként járok vissza a francia fővárosba. A szüleim mindketten magyarok, az édesapám Algériában diplomázott, mint mérnök, ő jelenleg ott is él az új családjával, édesanyám pedig itthon. Vácon éltünk, de közben sokat látogattam ki apuhoz Franciaországba. Sajnos ahhoz kevés időt töltöttem kint, hogy a francia nyelv jobban megragadjon bennem, pedig látnék fantáziát abban, hogy külföldi piacra gyártsak videós tartalmakat.

Angolul viszont kiválóan beszélsz, olyannyira, hogy tavaly szeptemberben Will Smith magyarországi filmforgatása kapcsán élő bejelentkezésre kért fel téged a világ elsőszámú zenecsatornája, az amerikai MTV. Hogyan jött ez a lehetőség?

A tavalyi év legnagyobb élménye és meglepetése volt, hogy meghívtak arra a nemzetközi influencer eseményre, ami Gemini Man kapcsán jöhetett létre. Volt több program a filmhez kapcsolódva, amelyben mi, tartalomgyártók titkosügynökké avanzsáltunk, próbára tették a határainkat: például le kellett ugrani a magasból, mint a kaszkadőröknek, speedboattal pörögtünk a Dunán, miközben teljesen eláztunk.

Egy alkalommal, miután fotózkodtunk a mozi főszereplőjével, Will Smith-szel és elköszöntünk, rá 15 percre kaptam egy emailt, hogy Will csapata szeretné, ha másnap én vezetném le a vörösszőnyeges bevonulását a Gemini-man világpremierjének az amerikai MTV-nek. Konkrétan a semmiből azonnal belekerültem a mélyvízbe. Angolul, pár óra alatt kellett felkészülnöm, hogy a világ legnagyobbjait meginterjúvoljam a világ egyik legnagyobb közönségét elérő amerikai tévéadójának. Kalandos volt, mert az utolsó pillanatban briefeltek arról, hogyan kellene majd kinéznie a beszélgetésnek, pedig előtte egész este szöveget írtam és gyakoroltam, ami persze teljesen más volt, mint amit a produkció kért. Ennek ellenére is sikerült megugranom a dolgot, hatalmas élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.

Az idei év azonban senkinek nem a nemzetközi kapcsolatok építéséről és az utazásokról szólt. Aki ennyire impulzív, felfokozott életvitelt él, mint te, hogyan dolgozza fel, hogy egyik pillanatról a másikra jön egy világjárvány, ami teljesen más kerékvágásba tereli az addigi életét?

Alapvetően egy nagyon pozitív ember vagyok, aki még a nehézségeket is igyekszik a javára fordítani, de még ilyen személyiséggel is nagyon nehéz volt. Éppen Brazíliában voltam, amikor már arról érkeztek a hírek, hogy bizonyos repterek leálltak és egyes országokban korlátozásokat vagy karantén vezettek be a politikusok. Először megijedtem, visszaköltöztem Vácra a családi házba, de mindenképpen akartam valamilyen tartalmat gyártani, ezért két barátom is csatlakozott hozzám a karanténba. Az elején jó volt, mert végre készítettem otthoni videókat is, ami korábban nem volt rám jellemző. Idővel ez egyre unalmasabb volt számomra, de a közönségem szerette. Nyáron végre jött egy kis nyitás, akkor már egy balatoni vitorlásozásnak is úgy örültem, mint egy egzotikus útnak. Egy ilyen helyzetben muszáj a jót és a lehetőséget meglátni, számomra a munka és a hobbi jelentette azt. Végre volt időm a zenei projektem kidolgozására is.

Mióta játszik az életedben fontos szerepet a zene?

21 éves voltam, amikor hallás után elkezdtem megtanulni zongorázni, ami annyira meghatározó volt számomra, hogy tudtam, mindenképpen szeretnék zenélni a jövőben. Tudatosan készültem arra, hogy egy napon majd megmutatom a nagyközönség előtt is a dalaimat, már a videózást is elkezdtem az utóbbi időben egy ilyen irányba elvinni. A zongora mellett szaxofonozni is tanulok, mert szerettem volna egy mobilisabb, digitalitást nem igénylő hangszert, amit akár egy hegytetőre is felvihetek. Egyelőre ismerkedem a hangszerrel, nem mutatnám még meg neked, hogy játszom rajta! (nevet) A zene a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be és jellemzően főleg gyerekkorban kezdődik a hangszeres oktatás. Nálam is így volt, 12 évesen kezdtem el zongorázni először, de mellette magas szinten sportoltam is, a kajakedzések pedig sok időt és energiát felemésztettek. Általában minden versenyt megnyertem, már az olimpiára való felkészítést kezdtük volna, amikor úgy döntöttem, hogy mégsem szeretném vállalni azt az életmódot, amivel az élsport együttjár. Ha felnőtt fejjel is ültem vissza a zongora mögé, egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult.

Már zenésztársaid is vannak, akikkel együtt dolgozol. Mi a célod ezzel a projekttel?

A zenéléssel elsősorban az önkifejezés a célom. Kihívásként választottam magamnak, mert eldöntöttem, hogy szeretnék pár éven belül közönség előtt előadni. Tudtam, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, de annyira ismertem magamat, hogyha én valamiért őszintén lelkesedek, azt óriási erőbedobással tudom tanulni, gyakorolni és sikert elérni vele. A tavaszi vírushelyzet alatt összeállt a banda, a nyáron pedig saját költségre koncerteket szerveztem. Felfigyelt ránk Caramel is, lát bennünk fantáziát. Bízom benne, hogy a nem túl távoli jövőben együtt tudunk majd dolgozni.

Annak idején, amikor pusztán hobbiból csináltad a tartalomgyártást, gondoltad volna, hogy ezt profitot termelve is űzheted majd?

Szerintem a siker titkára nincs igazi és egyetlen válasz. Úgy egy év után már éreztem, hogy érdemes lesz ebbe nagyobb energiát fektetni. Nem feltétlenül a pénz miatt, hanem mert jók voltak a visszajelzések. Sokan több éves munkát belefektetnek ebbe, de szerintem egy év alatt lemérhetővé válik, hogy kíváncsiak rád tartalomszolgáltatóként vagy sem. Pontosan olyan ez, mint egy üzleti vállalkozás. Amikor az első influencereket foglalkoztató cég megkeresett szerződéssel, pedig még nem is volt olyan kiterjedt követői bázisom, az komoly visszaigazolás volt. 20-30 ezer követőnél kezdtek el jönni a cégektől az olyan jellegű megkeresések, amikből bevételem származott.

Elkezdtem számolgatni, hogy ha csak 5-10 darab jön össze egy hónapban, az már egy igen tekintélyes összeg. Nem gondoltam volna, hogy ebben ekkora üzlet lehet, mert bennem végig a fő motivációm dominált, hogy a közösségi médiából szerettem volna beszivárogni a mainstream médiába. Később, amikor már annyi megkeresés, együttműködési szándék és szponzoráció gyűlt össze, hogy számomra átláthatatlanná vált, leszerződtem egy ügynökséggel, később pedig saját menedzserem lett. Jelenleg a Post For Renttel állok szerződésben, ők a piacvezető cég az influencer-marketing területén.

A televíziózáshoz vezető utadon jelenleg ott jársz, hogy lehetőséget kaptál a VIASAT6 Celebcella című műsorában a bemutatkozásra. Nem egy átlagos show műsorban kellett teljesítened. Egyértelmű volt számodra, hogy elfogadod a felkérést?

Kíváncsi voltam arra, hogy mit vált ki belőlem ez a helyzet, az pedig különösen tetszett, hogy videón rögzítik a reakcióimat, amit később visszanézhetek. Izgatott az is, hogy a műsorban résztvevő pszichológus szakértő hogyan értékeli majd ki a bent megnyilvánuló reakcióinkat. Szerintem nemcsak a digitális világban élőknek, hanem bárkinek megterhelő lenne öt napot úgy eltöltenie, hogy minden személyes tárgyától elzárva, egy ablaktalan konténerben kell léteznie reggeltől estig. Három dolgot vittem be magammal, a kis digitális zongorámat, valamint jógafelszerelést, mert a karantén alatt rászoktam. Ezeken kívül pedig ezer darab dominót is bevittem, amivel azt gondoltam, hogy remekül elszórakoztatom majd magamat, de a műsorból majd kiderül, hogy ez mennyire sikerült.

Rosszabbul bírtad, mint amire számítottál?

Volt mélypont, én hajalmos vagyok szorongásra, ezt sajnos örököltem. Az elején, mikor a műsorvezető elmondta, hogy adjuk le a személyes tárgyainkat, még nevetgéltünk. Inkább kíváncsiak voltunk, mint frusztráltak. Mikor bezárták ránk az ajtót, ez megváltozott. Egy hangszigetelt, pici konténerben, mesterséges fényű szobában nem a legmegnyugtatóbb érzés a létezés. Nem akarok sok dolgot elárulni, mindenkinek azt javaslom, hogy nézza az adásokat. De egy dologban biztos vagyok, hogy még egyszer nem csinálnám végig.

Milyen hosszú távú terveket, célok fogalmaztál meg magadnak?

Ha teljesen bezárnak megint minden, akkor egyértelműen a zene felé fordulnék, de azt gondolom, hogy ilyen nem lesz, most már látszódik a fény az alagút végén. Vannak védőoltások és hamarosan elkezdik globálisan terjeszteni a koronavírus elleni vakcinát, ami megoldást jelenthet a lezárásokra, korlátozásokra. Reményeim szerint jövő tavasszal újra feléled a világ. Nem izgulok, mert a zene lefoglal, szeretnék kijönni egy saját albummal, amit a zenésztársaimmal közösen . A videók kapcsán nem aggódom, mert mindig van új téma vagy ötlet, amit érdemes feldolgozni.

Ha jelen vagy a közösségi médiában, akkor szinte biztos, hogy már te is használtad a szialidia nevű felhasználó ötletes és bátorító üzeneteit és GIF-jeit. A fiatal világutazó, aki legalább annyira elkötelezett a művészetek, mint az emberek megsegítése iránt, őszinte mélyinterjúban mesélt motivációiról és jövőbeli terveiről.

Leadfotó és fotók: Henry Kettner

Oldalak

Szólj hozzá Te is!