Őszintén vallott balesetéről a népszerű magyar színész: nem traumaként, hanem ébresztő pofonként élte meg a karambolt

Balesete óta egészen más emberré vált, ám sokan még mindig azt az arcát ismerik, amelyben szenvedélyessége szétfeszítette a normalitást. D.Tóth Kriszta ezúttal Fenyő Ivánnal beszélgetett zabolázhatatlanságról, megfelelésről, pudzsáról, filmes álmokról.

Igazán jó gyerek volt

Iván magas energiaszintű, vörösesszőke, szeplős kisfiúként rohangált Balatonon, a SZOT üdülőben: kapcsolatuk DTK-val egészen odáig nyúlik vissza, szüleik általános iskolás barátok voltak, így a gyerekek zsenge koruk óta ismerik egymást. Öt musztáng lóereje tombolt a kisfiú Ivánkában, aki ezt dzsúdóban vagy más küzdősportokban a tatamin vezette le. Ez a fajta impulzivitás azt is jelentette, hogy az ellenállás mellett nagyfokú akarás is feszült. Az akarást érdemes kiaknázni, de az ellenállást Iván szüleiként nehéz lehetett könnyedén kezelni. Iván saját bevallása szerint az újszínházi évekre, illetve a főiskola kezdetére fiatal felnőttként mégis szabályossá, szabálykövetővé vált. 18 éves koráig egy szál cigarettát sem szívott. Az akkori, jó magaviseletű gyerek személyiségében azonban megbújik a dúvad is, ez adja a kettősséget, amely olykor kifeszíti a hagyományos keretrendszert: „Jó lenne azt mondani, hogy nem érdekel a rólam alkotott kép. De sajnos ez nem így van” - vallotta be Iván a DTK: Elviszlek magammal legújabb évadának 4. epizódjában.

Lapozz a részletekért!