Őszintén vallott balesetéről a népszerű magyar színész: nem traumaként, hanem ébresztő pofonként élte meg a karambolt
A fordulópont
2007 a nagy fordulópont Iván életében, azóta több mint 15 év telt el. A közönség a balesetet és Iván életmódváltását nyomon követte, hisz akkora már ismert volt. Ám sokan még mindig azzal az Ivánnal azonosítják azóta is: a szenvedélyessel, a kereten kívülivel. Azt az Ivánt, a színész azonban éppúgy szereti magában és elfogadja, de hangsúlyozza: nem akar destruktívvá válni, másoknak szenvedést okozni vagy másokat bántani. Mára inkább személyiségének szerves részeként tekint arra az arcára is. “Medrében tartani a vizet, és erőműként dolgoztatni” - magyarázza Iván a látszólagos ellentmondást, amelyben a nyugalom és a szenvedély karakterének egyenlő részei. DTK rákérdez a balesettel kapcsolatos megélésére, hogy milyen érzés visszagondolni arra az időszakra, hiszen akkor szakított Jordán Adéllal is. “Voltam máskor is padlón, de nem álmodom vele” – teszi hozzá Iván, aki nem traumaként, hanem ébresztő pofonként élte meg a balesetet és azt követő időszakot.
A benne rejlő többlet energiát is elfogadja, nem akarja lehasítani magáról, ám próbál éber maradni: igyekszik figyelni magára és másokra. Életének abból a szakaszából, akiknek szóval vagy cselekedettel ártott, azoktól próbál bocsánatot kérni. Szerinte a spirituális fejlődés része, hogy képesek legyünk bocsánatot kérni, és minél kevesebb ilyen helyzetet teremteni. A színműn végzett osztály, amelybe Iván járt minden évben eljátszotta valamelyikük életét, nyitott könyvként, pőrén megmutatva az adott év főszereplőjének életét és belvilágát. Könyv is megjelent erről azonos, AlkalMáté Trupp címen, amely a szereplők, a színházi osztály tagjainak élveboncolásáról, azaz az akkori darabokból ad képet. Amikor Ivánra került a sor főszereplőként, ő a konfrontációt választotta, vagy ahogy ő fogalmaz, asszertíven jelezte, hogy mit szeretett volna - ebből aztán konfliktus, majd kiválás történt. A 14 fős osztály tagjainak életéről készített darabok közel felében játszott, azután úgy érezte, az a közösség már nem az, amelynek a része szeretne lenni, hiszen „eltűnt a szeretet és a szív, automatizmussá vált a kapcsolatrendszer”, legalábbis Iván megélése szerint.
Cikkünk folytatódik, lapozz!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
