Már az utcán sem ismernéd fel őket: friss csoportképen a Terminátor egykori sztárjai, akik rengeteget változtak az évek során
Bár a későbbi folytatások alaposan megtépázták a franchise renoméját, abban minden mozista egyetért, hogy a Terminátor első és második epizódja a modern Hollywood műremekei közé tartozik.
Felkavaró jövővízió, forradalmi látványvilág
Tavaly volt 40 éve, hogy Észak-Amerikában először műsorukra tűzték a mozik James Cameron (A bolygó neve: Halál, Titanic, Avatar) korszakalkotó sci-fi klasszikusát, a Terminátort (1984), mely üdítően eredeti stílusával, a kor viszonyaihoz képest úttörő vizuális trükkjeivel, páratlan hangulatteremtésével és éjsötét jövővíziójával azonnal lehengerelte a nézőket, emellett pedig világszerte ismertté tette azt az Arnold Schwarzenggert, aki a következő években az egyik legnagyobb akciósztárrá nőtte ki magát.
A Terminátor sokkal több, mint egy "B-kategóriás" akciófilm: hangsúlyos populárfilozófiai üzenete, (poszt)apokaliptikus látomásossága, rendhagyó stiláris megoldásai kiemelték a szériagyártásban készülő, hasonló műfajú tucatmozik szürke tömegéből. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy Cameron műremeke milyen izgamas lenyomata az úgynevezett "kis hidegháború" (1979-1985) érájának.
1991-ben aztán mozikba került a második epizód, Az ítélet napja is, mely nem csupán kasszarobbantó sikernek bizonyult, de az alacsony költségvetésből készült, karcosabb, nyersebb első epizód után könnyedebb, már-már csalábarát hangvétellel kísérletezett (miközben persze valahol mégis megőrizte a nagy előd szellemiségét), és olyan trükkarzenált vonultatott fel, mely még napjainkban sem hat ódivatúnak vagy kopottasnak.
Szomorú lejtmenet
A későbbi folytatásokról viszont nem érdemes hosszabban beszélni. A Terminátor 3 (2003) jópofa, s itt-ott még meg is idézi az előző két fejezet atmoszféráját (kiváltképp igaz ez a lúdbőröztető, és minden szempontból felejthetetlen fináléra), de összességében mégis csupán egy felejthető hollywoodi popcornmozi. A negyedik rész, a Megváltás (2009) már Schwarzenegger nélkül készült, jottányi izgalmat sem kínálva a publikumnak; a Genisys (2015) az időutazás problematikáját állította középpontjába, de inkább hatott olcsó paródiának, mint virtigli Terminátor-mozinak; a Sötét végzet (2019) pedig leginkább már csak egy nosztalgikus hangulatúnak szánt, de megkésett és hervasztó osztálytalálkozóra hajazott.
Na jó, de mi is történt az első két epizód színészeivel az elmúlt három és fél évtizedben, s hogy festenek most, 2025-ben?
A galériában ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz! Lapozz!
Leadfotó: Getty Images
Oldalak
