Egy szexszimbólum tragikus életútja: ki volt az igazi Nico?

Zenei ambíciók

Nico továbbra is színészkedett, és night klubokban kezdett énekelni, de a La Dolce Vita maradt a névjegye. Bob Dylan felismerte Nicót a filmből, amikor 1964-ben Párizsban véletlenül találkoztak, és a lány meghívta őt a lakásába, ahol a visszaemlékezésükből idézve "egy estére és egy hétre" maradt. A pár együtt nyaralt Görögországban, ahol Dylan vigyázott Arira, míg ő modellkedett. Negyedik lemezének nagy részét, a Another Side of Bob Dylan címűt is ott írta, valamint egy dalt, amelyet Nicónak énekelt, az "I'll Keep It With Mine" címűt, amely a lány szerint rólam és a kisbabámról szólt.

A következő évben, 1965 májusában Nico bemutatkozott Andy Warholnak a párizsi Castel éjszakai klubban. Ő is felismerte őt a La Dolce Vitából, és meghívta, hogy látogassa meg a New York-i Factoryban. Azon az őszön Warhol bejelentette, hogy felhagy a festészettel, hogy más projektekre, például a zenére koncentrálhasson. Érdekelte a The Velvet Underground nevű feltörekvő New York-i együttes, de az énekesük, Lou Reedet nem volt szimpatikus számára frontemberként. Felajánlotta, hogy leszerződteti az együttest, de csak akkor, ha beleegyeznek abba, hogy Nicóval dolgozzanak együtt. Így kezdődött egy kényelmetlen szakmai kapcsolat.
"Tényleg úgy érzem, hogy ott többszörös kommunikációs zavar volt" - mondja Bickerdike. "Nico azt gondolta: Ez az én bandám, ők támogatnak engem. Hogy igazságosak legyünk vele szemben, az összes akkori reklámot így írták meg: Nico + Velvet Underground, vagy akár csak Nico + zenekar. Mindig ő volt az, akivel interjút készítettek, szóval érthető, hogy miért érezhette így. Eközben a Velvet Underground nyilvánvalóan a Warhol-pecsétet akarta, a helyet és a felszerelést, és Nicót csak úgy tekintették, mint olyasvalamit, amivel meg kellett békélniük, hogy ezt megszerezzék".
Az együttes és új énekesnőjük közötti feszültség nem akadályozta meg Reedet és Nicót abban, hogy egymásba szeressenek. Miközben Nico Greenwich Village-i lakásában tartózkodott, Reed megírta neki az I'll Be Your Mirror-t - a cím egy furcsa érzésre utal, amit egyszer a lány mondott neki. Ez lett az egyike annak a három dalnak, amelyben Reed megengedte neki, hogy énekeljen az 1967-es debütáló lemezükön, a The Velvet Underground & Nico című albumon, a Femme Fatale és az All Tomorrow's Parties mellett. Bár a lemez kezdetben bukás volt, később a valaha készült egyik legnagyobb albumként tartották számon, és Nico lélegzetelállító, melankolikus énekhangját ma már a rendkívülinek tekintik.