Dobrády Ákos: Nagy hiba azt gondolni, hogy egy tehetségkutatóval megoldódik minden – TNT interjú
A kilencvenes-kétezres évek egyik legnépszerűbb hazai popduója, a TNT április 22-én – 12 év után újra - egy élő nagykoncerttel lepi meg rajongóit Budapesten a Papp László Sportarénában, ahol felcsendülnek legnagyobb klasszikusaik is. A nagyszabású esemény kapcsán beszélgettünk az együttes frontemberével, Dobrády Ákossal, valamint a formáció dobosával, Intivel, azaz Zuber Krisztiánnal, akik többek között meséltek arról, hogyan vélekednek az elmúlt több mint húsz évről, kitértek arra, milyen változásokat tapasztalnak a hazai popszakmában, de szó esett arról is, hogyan telnek a mindennapjaik, amikor éppen nem a zenéléssel foglalkoznak. Interjú.
A kilencvenes-kétezres években hazánk egyik legnépszerűbb formációja voltatok, Aréna koncertre az elmúlt 12 évben mégsem került sor mostanáig. Hogy telt ez az időszak számotokra?
Inti: Továbbra is járjuk az országot, rengeteg koncertet adunk, néha még külföldön is, akár Romániában vagy Szlovákiában. Csak mi ezt nem verjük nagydobra. 2015-ben indítottuk el az úgynevezett Vissza a jövőbe turnénkat, azóta pedig töretlenül haladunk előre.
Ákos: Ez sem igaz feltétlenül. Most már hosszú ideje minden évben szinte hagyományszerűen teltházzal koncertezünk a Budapest Parkban. Ezek nyári kabrióbulik, amiket nagyon élvezünk és kedvelünk. De való igaz, hogy az Arénának egészen más hangulata van, amit szintén nagyon szeretünk. Abból a szempontból mindenféleképpen, hogy ott rengetegen ülnek – tehát míg a Park egy fesztiválos helyszín, az Aréna kicsit színháziasabb. Ezért a mostani Aréna koncertre show- és látványelemekkel gazdagítjuk a produkcióinkat – és már most úgy tűnik, hogy ütős lesz. És azt hozzá kell tenni, hogy most már több mint tízezer jegy elfogyott, tehát közönségből sem lesz hiány.
Annak idején rengeteg díjat és elismerést zsebeltetek be, sikert sikerre halmoztatok, 2005-ben mégis úgy döntöttetek, feloszlatjátok a formációt. Miért jutottatok erre? Ha visszamehetnétek az időben, most is így döntenétek?
Inti: Én azt gondolom, hogy igen. Habár, mi erre nem úgy gondolunk, hogy feloszlattuk a formációt, sokkal inkább arról van szó, hogy szüneteltettük egy időre. Abban az időben nagyon pörgött a zenekar, mindent elértünk, és egy ponton már azt éreztük, hogy nincs hova tovább fejlődni. Muszáj volt egy kicsit pihentetni, és valószínűleg azért is működik most szinte ugyanolyan intenzitással, mert nem vittük végig, így nem is fáradt el a dolog.
Ákos: A legmeghatározóbb az volt ebben a döntésben, hogy mindkettőnknek voltak más zenei elképzelései, amikről a TNT keretein belül nem igazán éreztük, hogy kivitelezhetők. Mondjuk úgy, hogy nem voltak beilleszthetők a TNT világába. Ezeket viszont mindenképpen szerettük volna megvalósítani, Inti a saját zenekarán, én pedig szólóalbumokon keresztül. Aztán öt év után hamar kiderült számunkra, hogy nehezen tudunk egymás nélkül élni (nevet). Nagyon jó érzés volt 2011-ben újra színpadra lépni, hiszen mi végül is ketten egy egységet, egy brandet alkottunk. A koncerteknek is egészen más hangulata van, amikor mindketten a színpadon vagyunk. Nyilvánvalóan a szólókoncertjeimet is nagyon élveztem, de mindig kicsit egyedül éreztem olyankor magamat. Már az elejétől kezdve mindig ott motoszkált a fejemben, hogy hiába megy ez így is jól, hamarosan megtörténik a visszatérés, az újra egyesülés – igaz, Inti 2011-ben még kiment Costa Ricára egy rövid időre, ott megint volt egy kisebb szünet az akkori Aréna koncert után.
A nagykoncertek és a rendkívül népszerű turnék után nem fordult meg a fejetekben, hogy új dalokat adjatok ki?
Inti: De. Megfordult és el is vetettük.
Ákos: A bátyámmal, aki egyben a menedzserünk, minden évben megvívom a harcot azzal kapcsolatban, hogy hozzunk-e új dalokat vagy sem. Volt egy korszak, amikor megszületettek azok a bizonyos TNT dalok, melyek elsősorban egy bizonyos korosztálynak szóltak, de azóta is viszik tovább a következő generációk is. A koncerteken a mai napig azt tapasztaljuk, hogy a közönség ezekre a TNT dalokra kíváncsi. Én magam pedig ma már teljesen máshogy gondolkodom a zenéről, mint korábban. Ami huszonévesen zsigerből jött, annak az új, mostani verziója valami egészen más lenne. Úgy vagyunk ezzel az egésszel, hogy addig amíg szeretik ezeket a dalokat, nem unják meg őket, és eljönnek a koncertjeinkre, addig minket is megmozgat ez a történet.
Inti: Kicsit izzadságszagúan hatna… Meg azt is hozzá kell tennünk, hogy ezeket a dalokat minden évben kissé áthangszereljük a koncerteken. Ezzel megvan valamennyire a közönség számára az újdonság varázsa is.
Hosszú évek óta a köztudatban vagytok. Mit gondoltok, miben áll a sikeretek titka?
Ákos: Erre szoktam viccesen azt felelni, hogy nem vagyok közvéleménykutató, szóval nem tudom erre a választ (nevet). Komolyra fordítva a szót, szerintem a sikerünk abban mérhető, hogy a dalaink egyszerű emberi érzéseket és gondolatokat közvetítenek, melyekhez bárki könnyen tud kapcsolódni.
Inti: Én úgy gondolom, hogy nagyon sokat számítanak a szövegek, illetve az, milyen bemondások vannak egy-egy refrénben – vagyis olyanok találhatók meg bennük, amiket az emberek nap mint nap használnak, mégsem számítanak közhelynek.
Ákos: Ez így van. A dalaink lírai, szerelmes vonulata mindig aktuális tud lenni, hiszen az emberek hol csalódásban vannak, hol szerelemben vannak, hol pedig magányosak. Azt látom, hogy azért hallgatnak bennünket a mai fiatalok is, mert annak idején apa vagy anya nagyon sokat hallgatta a lemezünket, emiatt pedig akarva-akaratlanul is ezen nőttek fel a gyerekek. Egyébként pont az Aréna koncert kapcsán gondolkodóba estünk, és eldöntöttük, hogy újításként elindítunk egy YouTube csatornát – pont időben végül is, elvégre még csak tizen akárhány éve létezik ez a felület (nevet). Hozzáteszem, a TikTok-ról múlt héten hallottam először.
Inti: Sőt, igazából az Instagram oldalunkat is csak most indítottuk el.
Mi várható tőletek a YouTube-on?
Ákos: A csatornánkra remixeket, feldolgozásokat tervezünk feltölteni, illetve lesz egy neves előadóval közreműködésünk, ami videoklipként biztosan felkerül majd. Meglátjuk, mi lesz ebből, lehet összerakunk egy-két dalt, és majd kiderül, ennyi idősen mi jut még eszünkbe.
És ha már újításról, fiatalításról van szó, említsük meg azt is, hogy mind a mai napig felcsendülnek a házibulikban a TNT slágerek, amikre huszonévesek is buliznak. Ez minek köszönhető szerintetek?
Inti: Nagyon jó érzés, hogy a fiataloknál is így megragadtunk, abszolút pozitív visszajelzés, hazudnánk, ha nem így lenne.
Ákos: A mi zenéink sokkal könnyedebbek, mint a mostani generáció slágerei, amiben olyan komoly témák kerülnek terítékre, mint például a politika vagy a szorongás. Egy Beton Hofi dalnál például teljesen másra összpontosítasz, arra figyelsz, mi az adott szöveg mondanivalója. Mi sokkal emészthetőbb produktumot képviselünk. Erre az ember tényleg semmi mást nem csinál, csak kikapcsolódik és bulizik. És talán épp emiatt generációkon átívelő. Kicsit meg is lep a dolog, hogy ezek a dalok örökzöldnek számítanak ma is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt sosem gondoltam volna, hogy ez lesz. Volt idő, amikor szándékosan nem is akartam már játszani a Titkos üzenet című dalunkat, nekem már unalmas volt, de mégiscsak vissza kellett térni hozzá, mert konkrétan követelte a közönség. És persze vannak intelligensebb popslágereink is, az pedig mind a mai napig felemelő érzés, amikor a színpadon állva eggyé válunk a közönségünkkel.
Hogyan vélekedtek a jelenlegi hazai popszakmáról, milyen strukturális változásokat tapasztaltok? Egyáltalán beszélhetünk átalakulásról?
Inti: Én azt veszem észre, hogy a mostani fiatalok között rengeteg tehetség van, főleg a háttérzenészek és a hangszeres zenészek között – gondolok például kiváló dobosokra, basszusgitárosokra. Például Gerendás Péter gyerekei, Ruben és Dani zseniális fiatal zenészek.
Ákos: Szerintem fantasztikus irányba halad a jelenlegi popszakma. A YouTube-nak hála konkrétan kinyílt a világ a gyerekek előtt. Gyakorlatilag olyan zenei étlap áll a rendelkezésükre, ami nekünk annak idején egyáltalán nem adatott meg. Volt egy-kettő televíziócsatorna és rádió, illetve jelentek meg lemezek, amiket vagy megvásároltak vagy nem. Ez mostanra teljesen új irányt vett. Ahogy Inti is mondta, rengeteg óriási tehetség van a mai fiatalok között, akiket én is szívesen hallgatok – ott van például Krúbi, Azahriah, Beton Hofi, Horvát Tamás. Azt is jó látni, hogy mostanra kialakult egyfajta koncertkultúra. A kilencvenes években sokszor vért kellett izzadni, míg az ember összeszedte a költségvetést és csinálni tudott egy stadionkoncertet. Most viszont dübörög a fesztiválkultúra, sokkal több a lehetőség. Mindenki, akiben van tehetség, minden olyan előadó, akiben van karizma, aki hatást tud gyakorolni a közönségre, megtalálható lesz a szakmában. Nem a kiadók székeiben ülő emberek döntik már el, mi kerülhet ki a piacra, hanem mindenki azt hallgat, amit akar, szabadon lehet válogatni. Pontosan erről szól a zene.
Van olyan fiatal előadó, akire a szárnyaitok alá vettetek és egyengetitek a karrierjét? Szokott érkezni hozzátok ilyesfajta megkeresés?
Inti: Valójában ez nem a mi tisztünk. Kifejezetten erre jöttek létre bizonyos cégek, bizonyos menedzsmentek, akiknek pontosan ez a dolguk, és profin is csinálják. Egy tehetséges emberben kell, hogy legyen annyi törekvés, hogy ne kelljen őt felkarolni. Legyen benne annyi céltudatosság, kurázsi és bátorság, hogy igenis utána megy a dolgoknak, és igyekszik megvalósítani azt, amit megálmodott magának. Aki pedig elkallódik, az saját maga miatt kallódik el. Egy előadónak tudnia kell magától nyomnia a saját tehetségét ahhoz, hogy szem elé kerüljön.
Ákos: Én abban hiszek, hogyha valakiben megvan a hit, az akarat és a céltudatosság, és persze a zsigeri tehetség, akkor nincs szüksége arra, hogy felfedezzék.
Ahogyan ti is fogalmaztatok, a közösségi média térnyerésének köszönhetően a fiataloknak ma már jóval több lehetőségük van arra, hogy megmutassák a tehetségüket, és magukra hívják a szakma, valamint a közönség figyelmét. Rengetegen viszont nagyszabású tehetségkutató showműsorokban próbálkoznak először. Sok kritika éri ezeket a műsorokat a szakma részéről. Ti mit gondoltok róluk?
Inti: Ebben benne is van a kulcsszó. Maradjunk annyiban, hogy ezek már tényleg csak showműsorok. Ez már elment egy teljesen másik irányba. Aki igazán tehetséges, annak ma már derogál elmennie egy ilyen műsorba, mert úgy érezheti, bohócot csinál magából.
Ákos: Nem feltétlenül csinál magából bohócot. Viszont előfordult már, hogy hozzám fordult valaki tanácsért, miszerint mit javaslok, szerintem jelentkezzen-e a fia tehetségkutatóba vagy sem, és én az ilyen kérdésre először mindig azt felelem, hogy mindenekelőtt zenéljen, hozzon létre valamilyen egyéni produkciót, induljon el a YouTube-on, és majd utat tör magának a dolog, ha valóban jó, amit csinál. Persze ebben az esetben is szükség van trükkökre, hogy az első lendületet megkapja az ember. 15 évvel ezelőtt felhívott a Magna Cum Laude, hogy miért nem játsszák a dalaikat a rádiók, konkrétan elnevettem magam, mondván ’ti most vicceltek velem’? Olyan albumot raktak össze, hogy arra nem voltak szavak. Mondtam nekik, legyetek türelmesek, egy-két hónap, és minden rólatok fog szólni. És konkrétan ez történt. Tehát ezért javaslom mind a mai napig azt, hogy érdemesebb talán ezt az utat választani. A tehetségkutató műsor maximum egy marketingfelület. Arra jó, ha valaki minél előbb szeretne megjelenni szélesebb közönség előtt, de csak arra alapozni, hogy bármire is garancia lesz, tévedés.
Mit értesz pontosan tévedés alatt?
Ákos: Konkrét előadókat említhetünk, akik folyamatosan képernyőn vannak, a szakmában viszont nem haladnak előre. Vagy nincs meg az a dal, vagy nincsenek nagy hatással a közönségre. Nincsenek slágereik, nincsenek koncertjeik, nincs átütő erő a produkcióikban. Nagy hiba azt gondolni, hogy egy tehetségkutatóval megoldódik minden, és nekem már a kezdetektől ez volt az álláspontom. Az nem megoldás, hogy valakit egyből felteszünk a toronyba, neki pedig nem kell magától végig járnia a lépcsőfokokat. Gondoljunk bele: valaki bekerül egy televíziós showműsorba, ahol a sminkestől kezdve a fotósokon át szó szerint mindenki körülötte pörög-forog, nagy rivaldafény, pompás színpad, milliós nézettség… Majd onnantól kezdve, hogy lezárul a verseny, minden egyes nap egy visszalépés lesz számára, mert nem fogja megkapni ugyan ezeket a körülményeket az uborkafesztiválon. Szembesül azzal, hogy nincs normális öltöző, sörösládákon kell fellépni. Ez pszichésen is rosszul hat egy előadóra. És amíg hetekig azt gondolja, hogy minden róla szól, egyszer csak rá kell jönnie, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen konkrétan elengedték a kezét. De persze mindig vannak kivételek, említsük például Rúzsa Magdit, aki ügyesen menedzselte a dolgait, és megvan a lényében az az alapvető tehetség, amitől mind a mai napig működni tud.
Említettétek a debütáló YouTube csatornát, illetve azt, hogy elindítottátok az Instagram oldalatokat, no és persze azt se felejtsük el, hogy mindjárt itt az Aréna koncert – egy szó mint száz, bőven van most mivel foglalkoznotok. Milyen egyéb konkrét terveitek vannak a közeljövőben?
Inti: Nálunk ezek általában úgy szoktak történni, hogy csomó mindent eltervezünk, és talán évek múlva meg is fognak valósulni. A konkrétum jelenleg egyelőre az Aréna és az utána következő turné. Bejárjuk ugyanúgy az országot, egy kicsinyített Aréna verzióval.
Ákos: A TNT mostanra nagyon önjáró lett, és én magam úgy érzem, hogy ennél többet már nem is tudok beletenni. Éppen ezért kerestem magamnak zenei pályán belül valami más érvényesülési lehetőséget és hoztam létre a Kicsi Gesztenye Klub nevű ismeretterjesztő zenés meseprodukciót. Tizenegy országban és négy nyelven futott, most készítettük a harmadik évadot. Erre nagyon büszke vagyok, imádom csinálni és jó látni a ragyogó szemű gyerekeket.
A showbiznisz köztudottan pörgős, emellett sok időt és energiát megkövetel az előadóktól. Ákos, miben más kisgyermekes szülőként helyt állni ebben az iparágban?
Ákos: Az égvilágon semmiben. Vagyis de: jóval nagyobb boldogsággal indulok haza a koncertekről, mert tudom, hogy amikor belépek az otthonomba, a gyermekem illata fogad. A hétköznapjaimat nem igazán változtatta meg, ez inkább a nők életére igaz, hiszen általában ők azok, akik szülés után egy ideig a négy fal között maradnak. A férfiak pedig csinálják ugyanúgy a dolgaikat és követik a megszokott rutinjaikat – ugyanez van nálam is. De közben jóval erősebben érzem magamban a felelősséget. Igyekszem jobban odafigyelni a saját dolgaimra, egyre kevésbé vagyok szétszórt. Tehát elmondható az is, hogy óriásit fordult velem a világ, és az is igaz, hogy sokat kell azért dolgozni, hogy megmaradjon a harmónia. Mindig is úgy voltam ezzel, hogy csak akkor szeretnék családot alapítani, akkor van ennek értelme, ha biztosan együtt maradok a gyermekem édesanyjával. Persze, sosem lehet tudni, mit hoz az élet, de én igyekszem minden nap azon dolgozni, hogy a gyermekem kerek családban nőhessen fel – pontosan úgy, ahogyan én.
Érdeklődik a zene iránt? Örülnél annak, ha ő is hasonló pályát választana magának?
Ákos: Napról napra egyre többször megy a hangszerekhez, a zongorához, ismerkedik a billentyűkkel. Bármit is választ majd magának, mindenben támogatni fogom, és azt fogom javasolni neki, hogy azt csináljon, és azzal foglalkozzon, amiben örömét leli. Nem fogom semmiben sem megfékezni vagy gátat szabni neki. Ha kikéri a tanácsomat, nagyon szívesen elmondom a gondolataimat bizonyos dolgokról, de azt szeretném, ha egyénileg, autonóm személyiségként kerülne be az életbe, ahol maximálisan megállja a helyét. Neki kell majd eldöntenie, milyen irányba szeretné terelni az életét, és ha valami esetleg nem jól sülne el, akkor is tanuljon a saját hibáiból.
Inti, néhány hónappal ezelőtt sokat lehetett olvasni arról, hogy kiújult a gyermekkori szívbetegséged. Hogy vagy azóta?
Inti: Köszönöm szépen, fantasztikusan érzem magam. Épp most voltam kontrollon, nagyon sokat javult a szívem állapota. Van egy beépített kütyüm, ami tökéletesen működik, kordában tartja a dolgokat. Energikusnak érzem magam, minden nap másfél órát sportolok.
Ákos: Persze az Aréna koncert előtt volt bennünk egy kisebb bizonytalanság, de hál’ Istennek megerősíthetjük ezer százalékosan, hogy minden rendben van kondicionálisan és fizikálisan, szellemileg viszont már kevésbé (nevet). Inti ott lesz a buliban, ezerrel fogja nyomni, ahogyan mindig, és pontosan így tervezzük az egész évet.
Leadfotó: Femcafe.hu
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
