#filternékül: Buka Péter, a magyar zongoravirtuóz, akiért az egész világ rajong

A 22 éves debreceni zenész popzenei feldolgozásaival már több mint másfél milliós követőtábort gyűjtött a legnagyobb videómegosztón. Egyedi stílusával és szakmai maximalizmusával rászolgált arra, hogy új példaképként álljon a fiatalok előtt.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

A hangszerében a jövője kulcsa

Az általános iskolás kislányoktól a nyugdíjas bácsikig mindenkit lenyűgöz a magyar zongorista, Buka Péter, aki az utóbbi öt évben világraszóló internetes karriert épített ki magának. A klasszikus zenei oktatás kereteit túl merevnek találó fiatal fiú egyedi módon írja át a leghíresebb popslágereket zongorára, amelyekkel sosem látott rekordokat dönt a megtekintésszámban. Még csak 22 éves, de már szilárd elképzelése van a jövőjéről, tervei megvalósításához pedig nem jelent számára gondot azt sem, ha egész nap a hangszer előtt kell ülnie. Nagy álma, hogy egy napon együtt dolgozhasson azokkal a példaképekkel, akiknek dalait feldolgozza, erre pedig talán nem is kell olyan sokat várnia: a világhírű norvég zenei producer, Alan Walker a közelmúltban osztotta meg az egyik videóját. A fiatal tehetség a #filternélkül keretében most családjáról, pályaválasztásáról, nehézségekről és célokról mesélt a Femcafe.hu riporterének.

Milyen családban nő fel egy olyan zenei géniusz, mint te?

Szerintem teljesen átlagos, egyszerű családból jövök. Debrecenben élek, egy kertesházban a két testvéremmel és a szüleimmel, akik pedagógusok. A zene iránti érdeklődésemet apukám alapozta meg, aki gitártanárként dolgozik. Szerencsésnek tartom magam, mert nagy szeretetben nőhettem fel. A zongora úgy 15 évvel ezelőtt került bele az életembe. Láttam a tévében egy zongorás videót, és annyira megtetszett a hangszer, hogy egyből be is iratkoztam egy alapfokú zeneoktatási intézménybe. Később zeneművészeti középiskolába és egyetemre jártam, bár sosem éreztem magam ott tökéletesen, mert főleg a klasszikus zenét részesítették előnyben az oktatásban. Harmadikos gimnazista voltam, amikor megismerkedtem a popzenével és elkezdtem játszani a kedvenc slágereimet, csak magamnak, otthon. Teljesen más érzés let zongorázás, rájöttem, hogy nem az én világom a komolyzene. A feldolgozások által közelebb éreztem magam a kedvenc előadóimhoz, szinte csak popzenét játszottam. Jó volt megélni, hogy motiváltabb lettem. Úgy öt éve már minden reggel úgy ébredek fel, hogy látom a céljaimat. Van egy vízióm, amiért mindennap teszek. A nagyobb sikerek eléréséhez azonban a motiváltság nem volt elég, rá kellett lépnem a pozitív gondolkodás újtára is. Igyekszem önfejlesztéssel foglalkozni, hogy a gondolataimat egy irányba tudjam fókuszálni.

Mit szólt a környezeted ahhoz, hogy a klasszikus zenei tanulmányaid folytatása helyett könnyűzenével kezdtél foglalkozni?

A családom örült, hogy popzenével foglalkoztam. A tanároknál viszont jelentkeztek problémák. Érezhető volt, hogy lenézik. A komolyzene szeretete elvárás volt, de nekem nem tudta jobban felkelteni az érdeklődésemet. Kissé elvakultak, semennyire nem nyitnak a popzene felé. Lehet, hogy vannak kivételek, de én még nem találkoztam ilyen emberrel.

Mire ad neked lehetőséget az, hogy műfajt váltottál?

Ez a zenei stílus egyszerűbb, szabadabban gazdálkodhatok a hangokkal. Mióta elkezdtem magamtól tanulni popzenét, onnantól ismertem meg a zongorát jobban. Addig csak játszottam a kottát, amit elém raktak, készültem a vizsgákra. Teljesen más érzés volt, amikor én magam fedeztem fel a hangszert és a dalokat. Az első feldolgozásom Charlie Puth We Don’t Talk Anymore című dala volt, majd Ed Sheerantól a Shape of You. A popzenei kultúrát egyre inkább megismertem, jöttek az ötletek. A zenével nem volt gond, de a videófelvételeknél már jelentkeztek problémák. Stúdióhelyszín, világítás, kamerabeállítás. A testvérem segített nekem ezekben, ő a videósom és a fotósom. Mindig támogat és segít nekem ebben.

Hogyan jött az ötlet, hogy megmutasd a tudásodat a nagyvilágnak?

Mikor elkezdtem, még nem töltöttem fel a videókat, olyan 2-3 év előkészületem volt, mire megmutattam a feldolgozásokat. Szerettem volna jobban elmerülni a műfajban. Gyorsan és sok pozitív visszajelzés jött. Valahol sejtettem, hogy nagy siker lesz, de nem a nézettség miatt csináltam. a hosszú távú célom, hogy a kedvenc előadóimmal dolgozhassak együtt mint például Alan Walker, Shawn Mendes és Charlie Puth.

A kortársaid jellemzően gamer- és tech témájú videókat készítenek a YouTube-ra. Neked mennyire volt nehéz megvetned a lábad ezen a platformon egy kulturális tartalommal?

Szerintem a jó tartalomban és a megfelelő promotálásban rejlik a kulcs. Nem elég létrehozni egy videót, a marketinges részére ugyanúgy nagy hangsúlyt kell fektetni. Az internetes tartalmak motivációként szolgálnak, igényeljük, hogy követhessünk különböző embereket, akik inspirálnak bennünket. Anno sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne legbefogadhatóbb módon elkészíteni ezeket a videókat. Kisebb, egyszerű, vágatlan videókat készítettem. Nincs utómunka, nagyobb szerkesztés.

Hatalmas érdeklődés mutatkozik a videóid iránt. Mit szóltál ahhoz, hogy ennyire tetszik az embereknek, amit csinálsz?

Az első pár videónál még megdöbbentem, de ma már nem annyira hoz lázba, hogy hányan nézik meg a videókat. Nem azért csinálom, hogy sztár legyek. Ahhoz, hogy eredményes legyen ez a projekt, nagy számok kellenek. Ebben az évben jött egy nagyobb hullám, a 2020-as, az újabb videóim úgy tűnik, jobban tetszenek az embereknek. Már három éve töltöm fel a videókat, kicsit kevesebb mint egy év volt, mire 100 ezer feliratkozóm lett, utána folyamatosan emelkedett a követőtábor száma. Ha visszanézem az évekkel ezelőtti videóimat, akkor látszik, hogyan alakult ki, találtam meg a saját stílusom. Megérkeztem, de merek kísérletezni is. Nemcsak a stúdióban, hanem az utcán is felveszünk felvételeket, játszottam már egy publikus zongorán is. Színesebb így a tartalom, szeretem olykor meglepni a nézőket.

Mennyi időt szánsz az életedből erre a projektre?

Rengeteg időt igényel. Nagyon sok része van ennek a munkának, aminek zöme a háttérben történik, tehát láthatatlan. A gyakorlás eleve hosszadalmas, hát még a többi. Szinte minden szabadidőmet ebbe ölöm. Sokszor nem tudok kikapcsolódni, mert folyton az új ötleteken gondolkodom. Öt éve folyamatosan azt érzem, hogy célom van, ezért nem élem meg lemondásként, hogy ennyi időt és energiát kell bele tennem.

Mással most nem is foglalkozol, csak zenéléssel?

Igen, minden időmet erre szánom. Az egyetemről kiiratkoztam, mert realizálódott bennem, hogy nem akarok mindenképpen diplomát szerezni. Nekem ez csak egy "B" terv lett volna. Úgy voltam vele, hogy akkor kell "B" terv, ha az "A" tervedben nem vagy egészen biztos. Én most úgy látom, hogy egyre inkább olyan világban élünk, amikor a diploma önmagában nem ér túl sokat, hanem inkább a kapcsolatok és a közösségi médiában szerzett sikerek járulnak hozzá az ember karrierjéhez. Nem merült fel bennem, hogy visszairatkozzak. "A szüleim természetesen nem örültek ennek a döntésnek, de ezt persze nem is várhattam volna el.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Minden reggel edzéssel kezdek, street workoutozok, saját súlyos gyakorlatokat végzek. Számomra nagyon fontos a napi sport. Változatosak a napjaim, van olyan nap, amikor semmit nem zongorázok, mert mással kell foglalkoznom, de van olyan, hogy egész nap. Elérkeztem egy olyan pontra, hogy rendesen meg tudok élni abból, hogy zenélek, az internetes dolgok szerteágazóak és a YouTube mellett több bevételi forrás is kínálkozik. Nem könnyű, mert oda kell figyelni, hogy állandó, stabil nézettséged legyen. Az emberek azt gondolják, hogy ez álommunkahely. Ez valóban igaz, de csak akkor, ha több milliós nézettségeket produkálsz. Ez hosszú évek munkája. A videómegosztó mellett fontos láb számomra az Instagram és a TikTok, utóbbira szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a jövőben. Vannak szponzorációs megkereséseim is, a Kawai hangszergyártócég megkeresett, az ő zongorájuk több videómban is szerepel, de egyéb technikai eszközöket is kaptam más cégektől. Épp egy mikrofonmárkával tárgyalok, így nálam elmondható, hogy abszolút profilba illő együttműködéseim vannak. Szeretek egyébként a technikai kütyükkel kísérletezni, most egy programozható LED-panelt próbáltam ki, ami nagyon látványos és futurisztikus eszköz, ráadásul egyelőre nagyon drága, szóval hatalmas élmény volt.

Mennyire vagy nyitott a közönséged ötleteire? Van, hogy ők kérnek tőled valamilyen dalfeldolgozást?

Őszintén szólva ritkán szoktam olvasni kommenteket, legtöbbszor olyan dalokkal foglalkozom, amik saját ötletből származnak, de természetesen, ha kapok egy olyan dalötletet, ami felkelti az érdeklődésemet és megtetszik, akkor annak csak örülni tudok.

Mik a távlati céljaid?

Szeretném a jövőben is csinálni a feldolgozás-videókat, emellett pedig szeretnék egy-két saját számot is megmutatni. Jó dolog feldolgozásokkal kezdeni, mert ezáltal tud kialakulni a saját stílus, szerintem egyszerűbben és kreatívabban tudok így saját dalt írni. Az elmúlt három évben nem dolgoztam saját dalon, de azelőtt, mikor még a zeneművészetire jártam, improvizálgattam és született egy-egy jó dallam. Volt egy motivációs építkezésű dal, tipikus filmzene, amit írtam, talán még megvan róla a felvétel. Lehet, hogy most újra előveszem és megpróbálom befejezni. A popzene mellett egyébként nagyon szeretem a filmzenei műfajt, azon belül is Hans Zimmert. Boldog lennék, ha egy nap, egy filmhez az én szerzeményemet választaná ki egy rendező.

#filternékül: Bíró Barbara Cynthia, a lány, akit egy ásványvizes palackról ismer az ország.

Leadfotó: Szentkirályi Ásványvíz
Fotók: Bíró Barbara Cynthia engedélyével

Oldalak

Szólj hozzá Te is!