Évforduló: Kilencven éve született Bud Spencer, a legendás pofonosztó
Későn csöppent a mozi világába
Viszonylag későn fordult a filmezés világa felé. Páratlan kiállása, atlétatermete okán hamar felfigyeltek rá a filmesek, bár először csupán villanásnyi statisztaszerepekben mutatkozott be. Feltűnt például az 1950-es Quo vadisban is, és bár az amerikai film végül Oscar-díjat is nyert, az ifjú Carlo-nak még sokáig kellett várnia, hogy újra kamerák elé állhasson. Ez a pillanat csak az 1960-as évek második felében érkezett el: ekkorra Carlo már komoly súlyproblémákkal küzdött, abba kellett hagynia a vízipólót, viszont pont jókor érkezett a felkérés Giuseppe Colizzi rendezőtől, aki az Isten megbocsát, én nem című italowestern-komédia egyik szerepére szemelte ki az egykori élsportolót. A film stáblistáján már Bud Spencerként tüntették fel, és a leendő szupersztár ekkor kötött barátságot későbbi állandó alkotópartnerével, Terence Hill-lel. Művésznevében a Bud állítólag kedvenc sörmárkájára utalt, a Spencer utótag pedig kedvenc amerikai színésze, a legendás Spencer Tracy előtti főhajtásként tételezhető. Bud Spencer és Terence Hill ezután elválaszthatatlan páros lett, és ontották a kacagtató komédiákat: legendás párosuk olyan parádés filmsikereket szült, mint Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, a Nyomás utána, az És megint dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs vagy épp a Szuperhekusok.