A lábai előtt hevertek a 20. század legnagyobb művészei – Bécs múzsája, Alma Mahler

Az imádott és gyűlölt múzsa
A második világháború közeledtével, 1938-ban a nácizmus elől előbb Franciaországba, majd 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak, mivel Werfel zsidó származású volt. Los Angelesben telepedtek le, ahol Alma újabb szalont nyitott, ami számos művésznek és egyéb értelmiséginek a találkozóhelye volt.
Férje 1945-ben szívrohamban elhunyt, Alma egy évvel később amerikai állampolgárságot kapott. Szépsége idővel igencsak megkopott, de a férfiakhoz még mindig értett: ők csodálták, ahogy saját művészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások őszinte gyűlölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetőnek tartották.
A 80. születésnapjára Kokoschka levélben felajánlotta, hogy küld neki egy életnagyságú Kokoschka-szobrot, hatalmas álló pénisszel, demonstrálva, hogy még mindig mekkora hatással van rá az asszony, de ekkor Almát már csakis önmaga érdekelte. Egy másik anekdota szerint megbeszélték, hogy találkoznak még egyszer utoljára, de Alma végül az utolsó pillanatban hiúságból lemondta a randevút, mert nem akarta, hogy Kokoschka lássa őt megöregedve.
Élete utolsó rádióinterjújában elmesélte, mi van a lakása falán: ő Kokoschka képein és ő szerelmi himnuszokban Mahler kottáin. 1964-ben érte a halál New Yorkban. Bécsben temették el a lánya mellé, mindössze pár lépésre Gustav Mahler sírjától.
Ingrid Bergman svéd színésznő neve mindenki számára ismerősen cseng, hiszen olyan nagyszerű filmekben szerepelt, mint a Forgószél, a Gázláng vagy éppen a Casablanca. Mivel jelentős mértékben hozzájárult a filmművészethez, csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán.


























