A lábai előtt hevertek a 20. század legnagyobb művészei – Bécs múzsája, Alma Mahler

Szenvedély egy életen át

Mahler 1911-ben bekövetkezett halála után kezdett szerelmi viszonyt Oskar Kokoschka festővel, az expresszionizmus jeles alakjával. Vad, viharos szerelem volt ez. Alma egyszer állapotos is lett, de nem akarta megtartani a gyenge idegzetű, nincstelen festő gyerekét. Kokoschka elkísérte szerelmét az abortuszra, és elkérte az első véres vattát az orvosoktól. „Ez az egyetlen gyermekem, és nem is lesz több!” – kiáltott fel drámaian a fáma szerint. A művész egy életnagyságú bábut is készített, amit szerelméről mintázott. Ezt mindig maga mellett tartotta, még szakításuk után évekkel is.

Az első világháború kezdetén Kokoschkát besorozták, Alma pedig megszakította vele a viszonyt. Újra felvette viszont a kapcsolatot Gropiusszal, akihez 1915-ben feleségül is ment, és tőle még egy lánya született, aki alig húszévesen hunyt el betegség következtében. Világra jött egy kisfiú is (egy évet élt), aki bár papíron Gropius gyermeke volt, ekkoriban már köztudomású volt, hogy Almának szeretője van. Végül ez a frigy válással végződött, a nő pedig felvállalta kapcsolatát Franz Werfel íróval, aki 11 évvel volt fiatalabb nála.

Hivatalosan nem kötötték össze rögtön az életüket, erre csak évekkel később került sor. Ekkortól a nő neve hivatalosan Alma Mahler-Werfel lett. Azon kívül, hogy a férfiből házasságuk ideje alatt vált elismert művész, otthonukban olyan kulturális szalont működtetett a feleség, hogy a mendemonda szerint Trianon azért kerülte ki Ausztriát, mert Clemenceau is odajárt.

Még nincs vége, lapozz!