„A közönség hiánya volt az, ami borzalmasan felemésztett, nap mint nap.” – interjú a szülinapos Baronits Gáborral

Gondolod, hogy megváltoztatott benned valamit ez a karanténidőszak?

Én alapvetően is egy nagyon türelmes ember vagyok és a türelmemet nagyon kikezdte a tehetetlenség érzése, hogy nem tudok mit csinálni. Hiszen mi színészek, művészek, zenészek a közönségből élünk, abból, hogy ide-oda megyünk, játszunk, örömet szerzünk, de ezt kivették alólunk, emiatt hirtelen mi sem éreztük magunkat teljesnek és ennek következményeként senki sem találta a helyét. Mindenki tudta: nem arról van szó, hogy valakire nem kíváncsiak, nem elég tehetséges, hanem egyszerűen van egy olyan állapot, ami ellehetetlenít bennünket. Így hát ezt a fajta a türelmet kellett megtanulni, ami nagyon embert próbáló volt.

Említetted, hogy ma édesanyáddal vacsorázol.

Igen, átmegyek édesanyámékhoz, ahol ott lesz a két öcsém, az unokatestvérem, a nevelő apám és anyukám. Ma ilyen szűk családi körben ünnepelek, de holnap lesz egy nagyobb vacsora egy étteremben, ahová meghívtam a barátaimat és közösen ünneplünk majd.

Lapozz, a cikk folytatódik!