"Gordon Ramsay kedves, humoros fickó" - A sztárséf nyomdokaiba léphet a 23 éves magyar szakács

Mi, itt Magyarországon – és főleg a Budapesten – előszeretettel emlegetjük, hogy „gasztroforradalom” zajlik. De hogyan látod te ezt külföldről, szakácsként? Tényleg kezdünk meghatározó tényezővé válni ezen a területen vagy csak szeretjük ezt hinni magunkról?

Nem csorbítom senkinek az eredményét, de ez még messze van a forradalomtól. Jelenleg palotaforradalomról beszélhetünk. A top gasztronómiánk rohamos ütemben fejlődik. Egyre több a Michelin csillag, Széll Tamásék fantasztikus szereplése a Bocuse-on...És szinte biztos vagyok, hogy jövőre újabb Michelin csillagos éttermünk lesz. Már sejtem is, hogy melyik.

Meghatározó tényezők még nem vagyunk a gasztronómiában. Az olaszoknak több mint 300 Michelin csillaguk van. Ha még terület- és lakosságarányosan is nézzük, ettől nagyon messze vagyunk. A világversenyeken viszont nem vagyunk elhanyagolhatóak. Bocuse D’or, San Pellegrino. Mindkettőben ott vagyunk a döntőben idén. Nem véletlen. Azonban, ha a top gasztronómiánktól elvonatkoztatunk, akkor az, amit alatta találunk, egy hatalmas szakadék. Nincsenek otthon szakácsok és ha vannak is, nagyon sokan csak „kényszerszakácsok”, akik nem elhivatottak aziránt, amit csinálnak. Az átlagember számára elérhető, „középszerű” éttermekben sokszor ugyanazt a menüt találhatjuk, mint 20 éve. Majdhogynem sokkal fontosabbnak tartom, hogy ezen a rétegen végbe menjen egy forradalom, mintsem a fine diningban.

Rengeteg lehetőséged van új dolgokat kipróbálni. Van kedvenc fogásod? Mit szeretsz leginkább főzni?

Sokan kérdezik ezt ismerőseim közül is, hisz a munka során kék homártól a kaviáron át egészen a wagyu bélszínig sok mindent van lehetőségem megkóstolni. A válaszom mégis mindenkit meglep: a kedvencem a csilis bab. Annak ellenére, hogy dolgoztam már mexikói, perui és bolíviai szakácsokkal is, mégse tőlük tanultam meg, hanem nemes egyszerűséggel az egyetemen töltött évem alatt. Amikor a srácokkal minden este csilis babot főztünk. Végül egészen 2 év kísérletezés lett az ára, hogy számomra a tökéletes receptet megalkossam, ami végül még azoknak is ízlett, akik alapvetően ki nem állhatják a csilis babot. (A recept hamarosan a Femcafén is olvasható lesz!)

Olyan típusnak képzellek el, akinek a munkája a mindene. Hogyan viszonyulsz a „munka vagy magánélet” kérdéshez?

Egyelőre még keresem az aranyközéputat a kettő közt. Sajnos még nem találtam meg, és a kapcsolataim rendre tönkrementek, mivel a munka felé húztam inkább. Úgyhogy ezen még javítanom kell, mert az egyensúlyt meg kell találni ezügyben is. Főleg ezügyben.

Hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva?

Tervem nagyon sok van, de bízom benne, hogy 33 évesen már túl leszek a megfeszített tanulóéveken, amiket most gyűrök, és addigra egy normálisan beállított átlagéletet tudok majd élni. Remélem, addigra már séf leszek és már több tanulót is kineveltem. Talán saját vállalkozásba is belecsapnék. Ki tudja mit hoz még a jövő. De nem vágyom sokra, csak arra, ami mindenkinek van ennyi idősen: család, gyerek, autó, hitel.