Nélkülözhetetlen segítség: "Ez nem csak a pénzről szól, felelősségünk is van a támogatott családjaink felé"
Csernyi Erzsébet és Sipos József mesélt a Segítő Összefogás a Jövőért Alapítvány munkájának kapcsán arról, hogyan teltek az elmúlt hetek, hónapok a fehérgyarmati térségben a menekült családok megsegítése kapcsán.
A legtöbb nehézséget a hivatali útvesztők jelentették, és az, hogyan jutnak egyről a kettőre az ügyintézési folyamatokban. Csernyi Erzsébet, aki ráadásul teljesen önkéntes alapon dolgozik az alapítványban, és eredetileg élelmiszerbiztonsági tanácsadó, az elmúlt hónapokat a családok teljes megsegítésére áldozta a munkája mellett. De szerencsére voltak jó élmények is, a legtöbb család részéről kialakult egy erős bizalom az irányukba.
Segítő Összefogás a Jövőért Alapítvány
Erzsébeték 20 éve partnerségben dolgoznak a kárpátaljai civil szervezetekkel, szinte már baráti kapcsolat alakult ki közöttük. A háború kitörésekor azonban hirtelen egy átláthatatlan feladathalmazzal szembesült a Segítő Összefogás a Jövőért Alapítvány és ekkor kezdtek egy új működési rendszert felállítani. Ennek megfelelően lett határon túli és határon belüli rendszer meghatározva. Mivel már a háború előtt is megoldást kerestek az adományok raktározási lehetőségére és szállítására a határon túlra, szerencsésen alakult, hogy nagyobb ingatlan rendelkezésre állt és némi bérleti díjat is sikerült kigazdálkodniuk. Emellett önkénteseket és munkatársakat toboroztak. A United Way Magyarország támogatása infrastrukturális háttér kialakítására is fedezetet biztosított, ami óriási segítség volt.
Élelmiszer, ruházat, de még generátor is van a listán
Legtöbbször élelmiszert, ruházatot, higiénia szereket gyűjtenek, de próbálnak minden egyebet is igény szerint beszerezni. Most pl. egy generátor érkezett Svájcból, ennek a szállítását szervezik Ukrajnába. Svájcból jönnek még kórházi felszerelések, illetve Hollandiából és Németországból pedig gyermektápszerek és gyerekápolási eszközök. Az adományok kijuttatása Kárpátaljára sok dokumentációval jár, figyelni kell a mennyiségekre, hogy azokba ne köthessenek bele a határon.
Bizalom nélkül nem megy
Az egyik legnagyobb nehézség, hogy kevesen vannak a feladatokra, túlnőtt rajtuk a megoldásra váró problémahalmaz. „Gondolkodni kell abban, hogy hogyan tovább, mert forrásokat is kell szerezni. Január 31-ig szól a projektünk, és kicsit izgulok, hogy hogyan fog tovább folytatódni, mert a háború még tart. Mindenképp maradnunk kell a támogatottjaink mellett, mert ez nem csak a pénzről szól, felelősségünk is van a támogatott családjaink felé.” teszi hozzá Csernyi Erzsébet.
„Az elején még nem tudtuk, hogy érjük el hatékonyan az itt élő menekülteket. Bárkit kerestünk meg, akár intézményi igazgatókat, önkormányzati vezetőket, mindenkitől az a választ kaptuk, hogy nem kell segítség, majd szólnak. Kezdtem elkeseredni, hogy valamit nem jól látok, nem jól csinálok. Sok ismerősöm révén többen is vitték a hírünket.”
Később kiderült, hogy a fő probléma a bizalom hiánya az alapítvány felé. Sokan már a háború hírére átjöttek a határon, így sok 18 évesnél idősebb férfi is, amikor még lehetett, illetve sokan itt ragadtak, akik itt dolgoztak korábban. Ki kellett alakítani a bizalmi viszonyt legalább néhány családdal, hogy elterjedjen a hír, hogy bártan forduljanak a szervezethez. A fő fókusz a megélhetés biztosítása lett, emellett a mentorálás, lelki segítségnyújtás, és mindenféle ügyintézés, adományok elosztása is a napi feladatok részévé vált.
A kettős állampolgárság akadály is lehet
Egy másik nehézség, hogy a jogszabályok az ukrán állampolgárokhoz kötődően viszonylag egyértelműek, azonban a kettős állampolgárok helyzetének kezelése nem teljesen tisztázott. A kettős állampolgárok vagy nem kapnak támogatást, mert úgy kezeli a rendszer őket, mintha hazajöttek volna, vagy teljesen vegyesen kezelik a helyzetüket a hivatalok. Sajnos nincs egységes értelmezés sok tekintetben. Sokuknak nincs rendben a papírjuk, és az iskolában sem egyszerű a felzárkóztatás. Az egészségügyi ellátás még mindig nagy gond, ha nincs TAJ szám, sok esetben fizetni kell az ellátásokért. A szociális támogatások is nehézkesek.
A másik csoport viszont nagyon elkeseredett, aki egy felépített életet hagytak ott, és vissza akarnak menni Ukrajnába. Sajnos csak akkor kapnak bármilyen hivatalos papírt, ha a tartózkodási helyük szerint lemondanak az otthoni, ukrajnai jogviszonyokról és a magyar támogatást veszik igénybe. Ezért sokan nem mondanak le ezekről a jogokról és így nem kapnak itt ellátást.
Sok teendő van még hátra
„Az Együtt Ukrajnáért pályázatunk benyújtásakor úgy terveztünk, hogy az alapvető támogatások könnyen, önállóan elintézhetőek, és nekünk azokkal már nem kell foglalkozni, de sajnos semmi nincs az alapoknál sem rendben. Így nekünk azzal is sok időt kellett tölteni, hogy ezek a folyamatok kialakuljanak. Egy-egy ügy van, hogy 30-40 munkaórát is felemészt, mire megoldás születik. Ketten vagyunk a kollégámmal, ugyan van önkéntesünk is, aki velünk dolgozik, de így is nagyon kevesen vagyunk. Az adománykezeléshez szükséges lenne még egy teljes munkaidős munkatárs, aki csak a raktárt kezelné.” – hangsúlyozza Csernyi Erzsébet.
Egy jogászt is szeretnének találni, aki összegyűjtené az érvényes jogszabályokat az egészségügy, lakhatás, oktatás-nevelés területein és ezeket a hivatalok felé eljuttatná vitás kérdés esetében, ezzel segítve az alapítvány munkáját. A Helsinki Bizottság felé is fordultak, akik a Menedék Alapítvány felé irányították őket, de ők egyelőre nem válaszoltak a kérdéseikre.
Csernyi Erzsébet szomorúan tapasztalja, hogy a kettős állampolgárok felé nincs kidolgozott támogatási rendszer, az viszont elégedettséggel tölti el, hogy már rengeteg család fogadta őket bizalmukba. Azt is hozzátette, hogy bármi is történjék, nem szabad abbahagyni, valamilyen szinten folytatni szeretné a megkezdett munkát, de hatalmas segítség, ha kapnak hozzá anyagi támogatást.
Oldalak
Hirdetés
