Új főszerkesztő a Femcafe.hu-nál - Interjú Kraszkó Zitával

2020 novemberétől a magyar médiapiac és művészvilág egyik ismerős arca vette át a közkedvelt és sikeres, online női magazin szerkesztőségének vezetését.

„Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek!”

Az idei év nemcsak a koronavírus-járvány okozta kihívások miatt tartogatott változást a Femcafe.hu csapatának életében. Az országszerte ismert női médium korábbi főszerkesztője, Sajószegi Veronika anyai örömök elé nézett, így székét és rovatvezetőit hat év után új vezetőre bízta. Novemberben megérkezett a szerkesztőség élére az új főszerkesztő, Kraszkó Zita, akit sokan ismerhetnek már a magyar médiából, hiszen olyan sikeres tévéműsorokban láthattuk, mint a Balatoni Nyár, a Magyarország szeretlek! , a Magyarország Szépe szépségkirálynő-választás vagy mint az Oscar-díjátadók magyar közvetítései. Több független színházi társulatban szerepelt, rendezett színpadon és tévés produkciókat, dolgozott rádióban, amerikai tanulmányainak köszönhetően pedig új iskolát hozott hazánkba saját tréningcégén keresztül.

A kinevezése kapcsán felkértük első, bemutatkozó mélyinterjújára, melyből kiderül, milyen izgalmas és színes szakmai utat járt be eddig, melynek legújjabb állomása most a Femcafe.

Ha valaki esetleg még nem találkozott volna a neveddel és a személyeddel, a Wikipédián rákeresve ez áll rólad: műsorvezető, színésznő, művészettörténész, személyiségfejlesztő-tréner. Valóban ilyen sokszínű a személyiséged?

Nehéz volt eldönteni, hogy mi legyek, mert mindig is sok dolog érdekelt. Kész szerencse, hogy ez leszűkült az előadóművészetre és a kommunikációra. A kreatívitás igénye mindig is bennem élt, ezért kezdtem képzőművészettel foglalkozni, majd kommunikációval, közben megismerkedtem az improvizáció műfajával. Később kimentem Amerikába ezt megtanulni, a Los Angeles-i The Groundlings színház falai között pedig hozzám nagyon hasonló, kreatív emberekkel találkozhattam, kész megvilágosodás volt. Megalapítottam a saját tréningcégemet, a Hepp!-et, amivel 2014-ben nyertem egy tendert a Google-nél. Ez lehetővé tette, hogy a módszert kivigyük a civil szférába és a show business-be: közép- és felsővezetőket, műsorvezetőket, énekeseket, stand up-osokat, fiatal tudósokat és reality-szereplőket is képeztünk, egészen a járvány kezdetéig. Dolgoztam a Beugrósokkal és a Dumaszínházas srácokkal is. Leginkább műsorkészítőnek érzem magam, ez a szakma pedig sokszínűséget kíván. Ráadásul a műsorok tematizálódnak és lassan átkerülnek az online térbe, ezért is izgalmas számomra, hogy ebbe az irányba léphettem tovább.

Szegeden születtél, az egyetemet is itt kezdted, majd Budapestre vezetett az utad. Egyértelmű volt számodra, hogy elhagyod a szülővárosodat és a fővárosban kezded el építeni a karrieredet? Hogyan élted meg a felköltözést? Milyen volt ez az időszak?

Szeged és Budapest között azért volt egy 18 éves kecskeméti kitérő, de tény, hogy ez a három város a mai napig meghatározó az életemben, régen az őket összekötő vasútvonalon minden kisebb facsoportot név szerint ismertem. Szegedet nagyon szerettem, élénk kulturális élet zajlott és bár akkor még képzőművészettel szerettem volna foglalkozni, elindultak a mediális képzések, egyetemi szak lett a kommunikáció és magával ragadott. Az írott sajtó és a magyar televíziózás nagyjai jártak oktatni Szegedre, nagyon sokat kaptunk ott, a szakma alapjait. Végül a bölcsészkart Budapesten fejeztem be, mert közben felvettek a MOMÉ-ra, ahol videó- és animáció készítést tanultam. A bölcsészkar elektronikus sajtó szakirányán viszont találkoztam Szegvári Katival, ő orientált a szereplés felé. Csak meg kellene tanulni beszélni, gesztikulálni, normálisan ülni, állni, fogalmazni, szóval mindent. Ezért elmentem Földessy Margithoz, hogy tanítson meg minderre. Ott ragadtam nála nyolc évre, majd még majdnem ugyanennyit játszottam színházban, sorozatokban, megtanultam beszélni, elkezdtem rádiózni, 2007-től a Jazzy Rádió csapatát erősítettem, ahol a Film, színház, muzsika című műsort vezettem, egy női magazin műsorom is volt, és szinkronizáltam is. Nem volt valami tudatos karrierépítés, inkább csak sodródtam a megérzéseimmel, az aktuális érdeklődésemmel és dolgoztam. Ha érdekelt valami, mentem és megtanultam. A beletett munkában nagyon hiszek.

Színházban, televízióban és rádióban is komoly munkát tettél le korábban az asztalra. Az online médiába most kóstolsz bele komolyabban, mint a Femcafe.hu új főszerkesztője. Mi vonzott téged ebben a feladatban?

Elsősorban az online tér kínálta lehetőségek. Ez már nem a jövő, hanem a jelen. Teljesen más technikai tudást igénylő felület - nagyon boldog vagyok, hogy megtanulhatom - miközben a lényeg ugyanaz, mint egy jó műsornál: szeretik a nézők vagy sem. A nézőt itt látogatónak hívják és nagyon összetett dolog a minőségi kiszolgálása és megtartása. Az eddigi tapasztalataimból talán jól jöhet, hogy akár rendeztem, írtam vagy műsort vezettem, szerencsémre mindig nagyformátumú produkciókban dolgozhattam. A Balatoni Nyár egy napi, élő műsor volt, ugyanúgy fontos volt a pillanatnyi aktualitás, mint a naponta 40-50 cikkel frissülő Femcafe szerkesztésében. De a Magyarország szeretlek, Magyarország Szépe vagy az Oscar-közvetítések is sokrétű, nagy volumenű feladatot jelentettek, nagy stábokkal. Úgy érzem, mára képes lettem nagyban gondolkodni, több ember feladatát átlátni. Ugyanakkor vonzott, hogy ez egy sikeres platform, csodás, nagytudású kollégákkal. Elképesztően jófej, fiatal szerkesztőségbe csöppentem, odavagyok értük. Szeretném, ha hamarosan arccal és névvel is megismernék őket az olvasók. Az eddigi munkáim többsége arról szólt, hogy újra kell indítani vagy nézettségét tekintve a sír széléről kell visszahozni egy műsort. Ez nem túlságosan hálás feladat. A Femcafe viszont azért is kihívás, mert ez egy nagyon sikeres platform, nem áll mögötte hatalmas médiabirodalom, mégis a leglátogatottabb és legszerethetőbb női site-ok között van évek óta.

Az első benyomás mindig nagyon meghatározó. Mikor még kívülről és nem belülről láttad a magazin működését, milyen benyomások értek téged? Mi fogott meg leginkább benne?

Tíz éves lesz a magazin és olyan régen szörfölök rajta, hogy olyan érzés, mintha mindig is lett volna. A legmegkapóbb a szerteágazó tartalom, a tudatos szerkesztés és a cikkek jól időzített megjelenése, ami elképesztő csapatmunkát kíván. Az az érzésem, a rovatvezetők egyszerűen mindenről tudnak, nagyon tájékozottak és érdeklődőek. Szinte teljesen mindegy, hogy a poloskák elszaporodásáról, magyar sztárokról, a legújabb körömlakk-trendről van szó vagy arról, hányadik előadásnál jár a Padlás című musical, ők képben vannak. És itt kezdődik az alkotás: ebből a sok-sok hírből válogatjuk ki, hogy milyen összetételtől lesz egyedi a Femcafe. Ehhez jön a kiváló sales csapat munkája, ami önmagában is művészet és nagyon fontos szerepük van az oldal működésében.

Beszéljünk arról is, hogy mik voltak azok a dolgok, amikre inkább úgy tekintettél, hogy változtatást igényelnének a lapérdek szempontjából. Hogyan tudnád megfogalmazni a saját missziódat az új feladat kapcsán? Milyen irányba szeretnéd elvinni a Femcafét?

Nem véletlen a mottó: “Itt önmagam lehetek”, mert a hangvételünk őszinte, ugyanakkor könnyed és szellemes. Nem kell úgy csinálni, mintha nem érdekelne, ki nyerte az aktuális tehetségkutatót, vagy lesz-e világvége, mert a mi célcsoportunkban ez mindannyiunkat érdekel, de ettől még nem vagyunk bulvármagazin. Találsz írást Leonard Cohen verseskötetéről, történelmi témájú és tudományos cikkeket is és mély, nagyinterjúkat is. A jövőben is minőséggel és exkluzív tartalommal szeretnénk növelni az egyedi elérések számát.

A versenytársakat megfigyelve, szerinted mitől lehet majd más a Femcafe új iránya a többi magyar, női online médiumhoz képest?

Szerintem elsősorban tőletek, akik írjátok. A jövőben az a terv, hogy ez egy látható közösség legyen. Több olyan kezdeményezésre is van ötletünk, amely kapcsán személyesen megismerhetnek majd benneteket az olvasók, a szövegekhez tehát hamarosan arcok is társulnak. Ennek érdekében szeretnénk vloggerekkel és podcastokkal, nagy nevekkel bővülni az online térben. Nagyszerű kezdeményezés az Inspiráló Nők-díjátadó is évről évre, ahol olyan egyéniségeket díjazunk, akik nincsenek előtérben, komoly értékeket képviselnek, példaértékűen egyensúlyoznak a női szerepek között és a saját életük hősnői. Akárcsak az olvasóink. Az egyéniségek és a személyesség felé szeretnénk venni az irányt.

Tudni lehet rólad, hogy hiszel a life long learningben, ezért folyamatosan képzed magad. Jelenleg milyen területeken tanulsz és próbálsz még inkább fejlődni?

Jelenleg a virtuális világ technikai feladatai állítanak a legnagyobb kihívás elé, borzasztóan érdekel, bár nem valószínű, hogy igazi „geek” válik majd belőlem. De kérdezz meg erről egy év múlva, kérlek! Ehhez képest kikapcsolódást jelent, hogy írom a doktorimat a Pécsi Tudományegyetemen, a Hepp! beszéd- és improvizációs módszeréből. Konzulensemmel, Prof. Szécsi Gábor dékán úrral szeretnénk, ha ez a metodika tanítható lenne az egyetemeken. A prezentációk és influencerek korában nem mindegy, hogy hogyan tudjuk önazonosan és hitelesen kifejezni magunkat. Erre a Femcafe bloggereink esetében is nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni.

Mi jellemző a saját médiafogyasztásodra? Miket szoktál olvasni, nézni vagy hallgatni?

Nagy könyvmoly vagyok és zenei mindenevő, de eddig is azzal kezdődött a reggelem, hogy megnéztem a kedvenc site-jaimat, mi történt a világban, nagyon szuper, hogy ez most egyben a munkám része is lett.

Ha nem dolgozol, akkor milyen más tevékenységből próbálsz feltöltődni?

Ilyen most ritkán van, de olyankor a családomé a főszerep vagy a Balaton-Felvidék felé veszem az irányt, nagyon szeretek úton lenni, jönni-menni a gyönyörű országunkban. Általában öt könyvet olvasok egyszerre, edzem és jógázom, olyan is van, hogy a felsoroltakat egyszerre csinálom. A barátaim között sok zenész akad, néha énekelek velük. A vizuális múltból pedig megmaradt a festészet szeretete. Gyakran úgy reagálnak az emberek erre, hogy “hú, de sok minden”. De én igazából történetmesélőnek tartom magam, csak a műfaj változik néha. A Femcafe pedig egy újabb, izgalmas történet, és felvillanyoz, hogy minden munkatársa igazán jó mesélő.

Van olyan kedvenc mottód, idézeted, ami leginkább meghatároz téged?

Sok kedves irodalmi idézetem van, de mivel az olvasóink többsége hölgy, most Coco Chanelt idézném. “Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek!”

Már csak egy bő hónap van hátra 2020-ból, ilyenkor már készülünk a következő évre, ami számodra is meghatározó lesz. Mit vársz 2021-től akár a szakmai, akár a magánéletedet nézve?

A munka, a tanulás és a megújuló Femcafe éve lesz, remélem, hogy a meglévők mellett sok új olvasót köszönthetünk, a kollégáim pedig barátra találnak bennem. Ezen felül aktuális egy költözés. Remélem, hogy mindezt meg tudjuk ugrani és körülöttem mindenki egészséges lesz! Ez utóbbi lenne a legnagyobb kívánságom, pláne a jelenlegi nehéz világhelyzetben. Mindenki vigyázzon magára, az egészségére, a családjára, mi pedig igyekszünk csodás tartalmakkal megtölteni a kedves olvasóink jelenlegi korlátozott mindennapjait.

Ismerd meg képekből Kraszkó Zitát!

A 2016-os Oscar-díjátadó közvetítésén Zita mondhatta be, hogy sok év kihagyás után, újra magyar film, a Saul fia lett Oscar-díjas.
Kattints a további képekért!

Leadfotó és fotók: Kraszkó Zita

Oldalak

Szólj hozzá Te is!