Túlélő üzemmódból egy szerető burokba kerültünk

A 10 éves Zsombi több mint három éve él együtt a diabétesszel. Már a kórházban megtanulta beadni magának az inzulint, rutinosan kezeli az állapotát. Sokáig mégsem akart hallani „cukorbeteg” táborokról. Ősszel először vett részt családjával a Bátor Táborban, ami segített neki, hogy elfogadja a diagnózist.

Ő nem megy cukorbeteg táborba, mert ő nem cukorbeteg – mondta sokáig Zsombi, akit három és fél éve diagnosztizáltak diabétesszel. Az új élethez, új mindennapokhoz jól alkalmazkodott, megtanult együtt élni a betegséggel, már a kórházban megtanulta magának beadni az inzulint. Belül mégis tagadta egy ideig a betegséget. A jég tavaly tört meg, és ekkor vett részt családjával együtt a Bátor Táborban.

„Zsombi most már bánja, hogy nem mentünk korábban” – idézi fel Réka, az édesanyja. A tábor segített neki másként tekinteni önmagára és a helyzetére. „Mi eddig sem betegségként, inkább állapotként fogtuk fel a diabéteszt, és a táborban is megerősítést kapott: megváltozott a szemléletmódja. Nagyon jót tett neki, hogy látta, mennyien élnek cukorbetegség mellett boldogan. Hogy ezek a gyerekek nem rosszkedvűek. Hogy teljes életet élnek, nem akadályozza a betegség őket semmiben.”

A szülőknek is sokat adott a tábor. A Bátor Tábor családi táboraiban a betegséggel élő gyerekek szüleikkel, testvéreikkel együtt töltenek pár felhőtlen napot. A szülők ugyanúgy programokon vesznek részt, lovagolnak, íjászkodnak, próbára teszik bátorságukat a magaskötélpályán. Emellett pedig – csakúgy, mint a gyerekek – ők is sorstársközösségre lelnek. „Egy sorson osztoztunk, mindannyian tudtuk egymásról, miben élünk a hétköznapokban, min megyünk keresztül, így nagyon hamar összekovácsolódtunk. Nyitott és közvetlen volt minden szülőtárs. Tapasztalatokat cseréltünk, segítettük egymást.”

Azok a szülők, akiknek a gyereke cukorbeteg, gyakorlatilag a diagnózistól kezdve nem alszanak, állandó készenlétben vannak. Az édesanyáról abban a pillanatban lekerültek a nyomasztó terhek, ahogy megérkeztek a táborba. „Az első benyomás pedig szinte szavakkal leírhatatlan volt. Sokat vagyok egyedül a gyerekkel, megszoktam, hogy mindent egyedül csinálok – de itt már a kapun kívül tehermentesítettek. Szó szerint, mert vitték a csomagjainkat.” Az édesanya számára a Bátor Tábor egy fontos felismerést is hozott: „Észre sem vettem, hogy három és fél éve, Zsombi diagnózisa óta túlélő üzemmódban működöm. Elfelejtettem, milyen, amikor felszabadultnak, jókedvűnek érzem magam, nincs stressz. Még a vállamból is kioldódott a feszültség.”

Zsombi, és húga, Emma még most is gyakran emlegeti a tábort, nagyon szeretik felvenni a tábori pólót, hallgatni a tábordalt. A családdal nem csak a szép emlékek, hanem a lendület is hazatért a Bátor Táborból: vidámabbak, elviselhetőbbek lettek a napok – meséli Réka.

A Bátor Tábor ingyenes élményterápiás programjai a súlyos vagy élethosszig tartó betegséggel élő gyerekek és családjaik számára sorsfordító. A gyerekek gyakran hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Évente több, mint 4000 beteg gyereknek és családtagnak segítenek. Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról.