Inspiráló Nők 2022: „Szerintem mindent onnan kell megközelíteni, hogy mit tudok, nem pedig onnan, hogy mit nem” – Tóth Sára
A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Tóth Sárával beszélgettünk, aki a leginspirálóbb civil teljesítmény díjának egyik esélyese 2022-ben.
Inspiráló Nők Díj
A Femcafe.hu negyedik éve jutalmazza azokat az ösztönző női példaképeket, akiknek munkássága, teljesítménye és személyisége példaként szolgálhat a közösségek számára. Idén is 7 kategóriában keressük a leginspirálóbb nőket olvasóink segítségével.
A kategóriák 3-3 jelöltjét a jelölőbizottság állította össze, olvasóink pedig online adhatják le szavazataikat a számukra legszimpatikusabb jelöltekre.
Díjátadó gála: 2022. október 6-án, a gyönyörű Magyar Zene Házában derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!
Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.
Ismerd meg a jelölteket: Tóth Sára
A leginspirálóbb civil teljesítmény kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, köztük a 33 éves Tóth Sárát, aki táncterapeutaként tevékenykedik a Tánc Mindenkié Magyar TáncRehabilitációs Alapítvány szakmai vezetőjeként. Saját módszert alakított ki, amiben a rehabilitációt, a táncot és a művészetet összegyúrta annak érdekében, hogy ne legyen privilégium a mozgás és a művészet csak és kizárólag az úgymond "ép" embereké.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy idén téged is jelöltek az Inspiráló Nők egyik kategóriájában? Mit szóltál hozzá?
Éppen fogyatékossággal élő gyerekekkel volt táncterápiás foglalkozásom, amikor megcsörrent a telefonom és nagyon meglepett, hogy jelölve lettem, nem gondoltam volna, hogy fel fognak hívni engem egy ilyen esemény kapcsán. Én azt gondolom, hogy nem vagyok több vagy jobb más embernél, ezért ilyenkor olyan furcsán érzi magát az ember, hogy bekerül egy programba, ami ebből az érzésből kiemeli. Megfogalmazódik bennem ilyenkor, hogy „Miért én?” vagy „Miért pont én?”, ugyanakkor gyakran kapok olyan visszajelzést tanítványoktól, otthonok vezetőitől, ismerősöktől, hogy azt, amit én csinálok, senki más nem tudja így. Szokták velem érzékeltetni a körülöttem lévő emberek, hogy ezt nem sokan tudják még így csinálni, mint én. Persze, ezt én is látom, hiszen tudom, hogy kevesen vagyunk olyan táncterapeuták, akik kifejezetten idősek otthonokba járnak foglalkozásokat tartani, mosolyt csalni az idősek arcára és megtapasztaltatni velük, hogy ők is mozoghatnak. És ez igaz a fogyatékossággal élő gyerekekre is.
Hogyan látod a nők helyzetét ezen a pályán?
Ez egy nagyon elnőiesedett szakma, és tök jó lenne, ha férfiak is foglakoznának táncterápiával. Nem gondolom, hogy ennek női privilégiumnak kéne lennie, azonban van egy másik oldala is ennek, hogy a nők jellemzően szociálisabbak és előbb jut eszükbe, hogy ápolásban vagy segítő szakmában helyezkedjenek el. Nagyon örülök annak, hogy most a táncterapeuta képzésemre eljött egy férfi, amitől én a legjobb értelemben sokkot kaptam és annyira örültem neki. Úgy éreztem, hogy nekem most be kell bizonyítanom, hogy ő alkalmas erre és azt szeretném, hogy legyen büszke magára emiatt. Bízom benne, hogy idővel egyre több férfi próbálja ki magát ebben.
Mi inspirált, hogy ezt a szakmát válaszd?
A saját élményem, hogy én háromszoros „diszes” vagyok, tehát diszkalkuliás, diszlexiás és diszgráfiás vagyok, aminek az előzménye, hogy én lyukas tüdővel születtem. Én az általános és a középiskolát tíz különböző iskolában jártam végig és évente új iskolát kellett keresnünk nekem, mert 1990-ben nem tudták, hogy ez mi, nem tudták kezelni és nem tudtak integrálni. És fontos, hogy ebben az esetben nem egy látható problémáról beszélünk, ha rámnéz valaki a pénztárnál, nem tudja, hogy én ezzel küzdök. Én ezt úgy hívom, hogy rejtett sérült, akiről csak akkor derül ki, ha megszólal, vagy számolnia kell. Mégis itt vagyok és élek, és szerintem mindent onnan kell megközelíteni, hogy mit tudok, nem pedig onnan, hogy mit nem. De ahogy mindenkinek, úgy nekem is nagyon befolyásolták a szüleim az életemet, sokat bátorítottak, hogy ne adjam fel, pedig rengeteg kudarcélményem volt az iskolában. Anyukám beiratott táncra, ahol viszont nem kellett számolnom vagy hangosan olvasnom és egyre több sikerélményem lett és nem éreztem kevesebbnek magam. Olyan körben lehettem délutánonként, ahol otthon éreztem magam és nem volt bennem folyamatos bizonyítási vágy. Én úgy érzem, hogy megtanultam a táncban és a táncterápiában a békét és a nyugalmat és ezt szeretném átadni azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. Egy szigetet teremteni azoknak az embereknek, akik a tudások vagy a küllemük miatt vannak megítélve. Ebben a körben önmaguk lehetnek, jól érezhetik magukat, de közben preventíven rekreációban részesülnek.
Mit javasolnál azoknak a nőknek, akik azonban még keresik önmagukat és a saját útjukat?
Azt, hogy próbáljanak ki minél több dolgot. Ha jön egy érzés, hogy író szeretnél lenni, de még életedben nem írtál semmit, akkor először próbáld meg kicsiben, indíts blogot, írj a helyi lapnak vagy az egyetemi újságnak és próbáld ki magad benne. És ez vonatkozik minden másra is. Mindig ezt vallottam, hogy próbálkozom a magam kis szintjén és ha beleteszek sok energiát, akkor valamilyen úton elindulok. Ehhez rengeteg hibát kell elkövetni és sokszor kell megpróbálni. Persze, lehet, hogy az elején az ember majd kap pár pofont, de nem szabad feladni és kétségbe esni. Azzal sincs baj, ha 18 évesen nem tudod, mit szeretnél csinálni, mert majd fogod tudni 25 évesen, viszont ha addig minél több helyzetben találod magad, az épít, még akkor is, ha zsákutca.
Vannak női példaképeid vagy olyan nők az életedben, akikre felnézel?
Azok a tánctanárok, akiktől én valami olyan pluszt kaptam az órákon, hogy én 4 évesen egy táncóra végén ki tudjam jelenteni anyukámnak, hogy „Anya, én olyan leszek, mint Judit néni!”. Puskás Judit néni a Budai Táncklubnak volt akkor a tanára, és lám-lám 33 évesen elmondhatom magamról, hogy itt vagyok mint táncterapeuta. És bár nem egy klasszikus tánctanár lettem, de ez a mondat végigkísérte az életem. Ugyan nem nő, de nagy példaképem Sárközi Gyula, akinek van egy tánciskolája, előtte pedig az Operában volt balett-táncos, ahova a legjobbak kerülnek be. Engem ő is tanított és rajta keresztül láttam, hogy mekkora alázat kell ahhoz, hogy az ember elérje a céljait.
SZAVAZZ TÓTH SÁRÁRA ITT!
A jelöltek közül az olvasók online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet október 6-án, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Magyar Zene Házában hirdetünk ki.
Leadfotó: Femcafe
Oldalak
Hirdetés
