A nő, aki inkább meghalt a Titanicon, mintsem magára hagyja imádott férjét

Rossz helyen rossz időben

A C55-ös kabinba beosztott 17483-as számú jegytulajdonosokként Isidor és Ida Straus eredetileg nem tervezte, hogy az RMS Titanic fedélzetén utazzon Southamptonból. Bármelyik másik évben a pár Dél-Kaliforniában nyaralt volna Isidor üzleti partnerével, A. Abrahammel, akinek hirtelen halála azonban az utolsó pillanatban ehhez az európai vakációhoz vezetett.

A tervek szerint hazautaztak volna New Yorkba, az újonnan felvett angol szobalányukkal, Ellen Birddel. Azonban akkoriban, az Angliában zajló szénsztrájk miatt a hajóval, amellyel haza akartak jönni, át kellett adnia a szenet egy másik hajónak. Ekkor jött a képbe az új, sokat hangoztatott Titanic, amely izgalmas változás volt a tervben, hogy felszálljanak az RMS Titanic nevű luxus óceánjáróra.

Miután az evakuálás megkezdődött azon a végzetes 1912. április 15-i éjszakán, Ida Straus és férje a 8-as mentőcsónaknál álltak. Archibald Gracie ezredes, az egyik utas, aki barátságot kötött Isidorral, megpróbálta rávenni Ida Straust, hogy szálljon fel egy mentőcsónakba.

Gracie a gazdagsága és státusza miatt ajánlotta fel a helyet Isidornak, de ő határozottan visszautasította, mivel nők és gyerekek még nem szálltak be a mentőcsónakokba. „Nem megyek a többi férfi elé” – jelentette ki. Ott állt mellette a felesége, aki azt mondta: „Sok éve élünk együtt. Ahova te mész oda megyek én is".

A pár gondoskodott arról, hogy új szobalányuk helyet kapjon egy mentőcsónakban, és odaadták neki Ida hosszú nercbundáját, hogy melegen tartsa. Ida azt mondta Ms. Birdnek, hogy neki magának nem lesz szüksége rá.

Ismét valaki, aki mentőcsónakokra szállt, hellyel kínálta Idát. Tudta, hogy férje addig nem száll fel, amíg minden nőt és gyermeket ki nem evakuálnak, ezért továbbra is visszautasította. „Ahogyan éltünk, úgy fogunk együtt halni” – ígérte.

Amikor utoljára látta valaki Idát és Izidort, egymás mellett ültek a nyugágyakon, miközben a hajó tovább süllyedt. Végül az óceán elnyelte őket.

Miután kimentették a mentőcsónakjából, Ellen Bird mesélte el Isidor és Ida Straus, az elválaszthatatlan pár szerelmi történetét, és ez világszerte visszhangra talált az emberek körében.

A kutatók végül megtalálták Isidor holttestét. A zsebében egy arany és ónix medál volt, legidősebb gyermekeinek fényképeivel. Még mindig rajta volt a bundával bélelt felöltője. Ida Straus holttestét soha nem találták meg, ahogy a házaspár inasáét, John Farthingét sem.

A történelem nem fogja egyhamar elfelejteni a szerelem és odaadás mintaképeit, amelyet Isidor és Ida Straus testesített meg, akik szívesebben haltak meg együtt, mintsem elszakadjanak egymástól.

Forrás: allthatsinteresting, Fotó: Axelle/Bauer Griffin / Getty Images