Tatár Csilla: "Már nem vagyok örök második!"

Tatár Csillát az elmúlt években számos műsorban láthattuk a képernyőn, nem véletlen, hogy az idei Glamour díjkiosztó gálán ő kapta meg a legjobb műsorvezető díját. Csilla elmesélte, hogy mennyire sokat jelent neki ez a díj, de beszélt még sok másról is: Mokkás kulisszatitkokról, az őt ért kritikákról, és arról, hogy miért is vágatta le a haját.

Tavaly ünnepelted a pályafutásod tíz éves jubileumát. Jelent ez számodra valami változást, vagy ugyanúgy folytatsz mindent, mint eddig?

Mindig változásokon megyünk keresztül. Ha az elmúlt tíz évet nézem, folyamatosan változtam: volt egy egészséges fejlődési folyamat, ami mind a személyiségemet, mind a pályámat jellemezte. Mikor a Glamour Women of the Year díjátadón megnyertem az év műsorvezetője díjat, azt abszolút mérföldkőnek tekintettem. Nemcsak azért, mert ez volt a jubileumi tízedik évem a pályán, hanem azért is, mert ez volt az első díj, amit megkaptam. Akkor összeszámoltam, tizenhárom műsort tudtam a hátam mögött. Ha már a változásokról beszélünk, én tényleg minden lépcsőfokot végigjártam, a kereskedelmi televíziózásban nincs olyan pozíció a műsorgyártás terén, amiben ne dolgoztam volna.

Hogyan kezdődött a pályád?

Érettségi után bejöttem a TV2-höz, és a portán leadtam az önéletrajzomat. Nagyon szerettem volna riporterként dolgozni. Lagzi Lajcsi road show-jában kezdtem el a munkát, még rögtön azon a nyáron. Akkoriban indult az Aktív, és mikor felvételit hirdettek gyakornokok számára, jelentkeztem. Annak idején még másképp mentek a dolgok, hosszabb ideig voltunk gyakornokok, hat-hét hónapon keresztül. Az utána következő lépés a próbaidős riporter volt, és csak utána válhattunk riporterekké. Számomra az Aktívval indult el minden, ott kaptam meg először a szerkesztő-riporteri névjegykártyámat.

Tavaly a Mokka állandó tagja lettél. Ez is biztos változást jelentett a karrieredben, hiszen jobban előtérbe kerültél.

Igen, de ahogy minden más, nálam ez is egy lassú folyamat volt. Most, ennyi idősen úgy gondolom, hogy ennek így kell lennie, és az a normális, ha fokozatosan, apránként haladunk előre. Néha viszont furcsa volt magam körül azt látni, hogy voltak, akiket villámgyorsan kikiáltottak valakinek, míg velem minden nagyon lassan történt, kis lépésekben. A Mokkával is hasonló volt a helyzet: ott helyszíni tudósítóként kezdtem, ami szerintem elég kemény terep és embert próbáló tud lenni. Utána helyettesítő voltam, beugró, ha valaki nem ért rá. Körülbelül egy éve vagyok állandó tagja a Mokkának, de ezt a bizonyos nagy változást nem is ez a műsor, hanem inkább a Megamánia hozta meg számomra. Az volt az első olyan műsor, amit direktben én kaptam meg. Senkit nem kellett helyettesíteni, a castingon engem találtak a legjobbnak, és nekem adták a lehetőséget. Óriási töltést adott, hogy végre valami tényleg az enyém volt, nem más helyére kellett beugranom. Onnantól kezdve nagyon jól alakultak a dolgaim, megtaláltam a saját hangomat és stílusomat, és egymás után kaptam az újabb feladatokat.

Mesélj kicsit a Mokka kulisszatitkairól! Milyen együtt vezetni a műsort a különböző partnereiddel?

Mindegyikük teljesen más. Pachmann Peti számomra a nyugalom és a higgadtság megtestesítője, nagyon jó partner a műsorvezetésben. Tvrtkóval is nagyon szeretek együtt dolgozni. Már a kezdetektől fogva figyelt rám és igyekezett segíteni, igazi klasszikus partner. Ha Kárász Robival vagyok párban, az pedig azért izgalmas, mert soha nem tudom, hogy mi vár rám. Sokan kérdeznek róla, mert az adásban nagyon szeret csipkelődni, és ezért azt feltételezik, hogy nem vagyunk jóban. A magánéletben egyáltalán nem ennyire pikírt velem, ez inkább csak a show része.

Ki az, akit a magyar médiában különösen izgalmas személyiségnek tartasz? 

Nekem óriási élmény volt Tillával vezetni a Szépségkirálynő választást. Biztos vagyok benne, hogy életem végéig emlékezni fogok rá. Tillát iszonyúan csodálom, mint műsorvezetőt, és a személyiségét is nagyon kedvelem. Annak idején sokat forgattam vele riporterként. Emlékszem, még hosszú hajú, szemüveges lóti-futi voltam, mikor kiküldtek egy interjúra vele, én pedig remegő lábakkal álltam, amiért Till Attilával forgathatok. Aztán eltelt 10 év, és ott álltam mellette műsorvezetőként. Mindig elmondják vele kapcsolatban, hogy mennyire vicces, és ez abszolút így van: olyan szórakoztató volt, hogy még izgulni sem volt időm mellette, minden pillanatát élveztem a műsornak.

Említetted a Glamour év műsorvezetője díjadat. Számítottál rá, hogy megkapod?

Nagyon meglepett, és ahogy már mondtam, tényleg mérföldkő volt az életemben. Mivel már elmúltak azok az idők, így ki merem mondani: nagyon sokáig én voltam az örök második. Az állandó helyettesítés is ezt sugallta nekem, de már korábban is így volt, az úszóversenyeken is mindig egy hajszállal maradtam le, a dolgozatoknál fél ponttal csúsztam le a legjobb eredményről. Mindig ott volt bennem ez az érzés, de egy idő után, főleg mikor megkaptam ezt a díjat, rádöbbentem, hogy saját magam zártam be ebbe az egészbe. Itt egy gondolat erejéig visszatérnék a Megamániára, ahol ugyebár én voltam a befutó. Az volt a fordulópont, és rá másfél évre kaptam ezt a díjat. Azóta rengeteg jó dolog történt velem, és ezt annak tudom be, hogy másképp gondolok magamra, mint előtte. Persze, eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg én nyerem meg a díjat, de komolyabb reményeket nem tápláltam, mert annyira szoros volt a mezőny. Egyszerűen nem tudtam rangsorolni az öt jelöltet, mindenki más területről érkezett, más célcsoporttal és célközönséggel, de a maga területén mindenki abszolút kimagasló. Pont ezért óriási elismerés ez nekem.

Sokszor nyilatkoztad, hogy szereted a magyar divattervezők ruháit hordani és népszerűsíteni.

Igen, abszolút. Sármán Nóra a nagy kedvencem, rajongója vagyok a stílusának, az őrültség és finomság különleges keveredésének. Ő is egy olyan típus, akinek voltak álmai, elindult a Divatkreátorban, megnyerte, dolgozott, és most már ott van az élbolyban. Jól esik, ha úgy érzem, hogy tettem valamit azért, hogy a tehetsége előtérbe kerüljön.

A saját stílusodat hogyan jellemeznéd?

Nagyon szeretem a színes és az egyedi dolgokat, de ha csak egyetlen jelzőt mondhatnék, akkor a színest választanám. Nem tudnám pontosan kategorizálni a stílusomat, úgy érzem, hogy minden nap teljesen más, szeretek változatos ruhákba öltözködni. Az aktuális kedvenc darabom pont Sármán Nóra tervezése, az a fehér csipkeruha, amit a Cometen viseltem. Teljesen fehér volt, nagyon élénk pink rúzst tettünk hozzá, és rögtön élt tőle az egész.

Médiaszereplőként előfordul, hogy kritikát kapsz a külsődre vonatkozóan. Hogyan birkózol meg ezzel?

Nagyon nehéz kizárni az ilyet, de meg kell próbálni. Nem panaszkodom, mert alapvetően nagyon sok pozitív kritikát kapok a külsőmmel kapcsolatban. Meg kell tanulni kezelni a kritikát, és meg kell érteni, hogy bizonyos kritika valójában miről is szól. Szerintem ez sokszor nem is rólunk, a képernyőn szereplőkről szól, hanem azokról, akik megfogalmazzák ezt a kritikát. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy fehér vetítővászon, amire a problémákat és a frusztrációt kivetíthetik. Az elején nagyon nehéz volt nekem, és nem is értettem, hogy miért bánt egy olyan ember, aki nem is ismer, és soha nem beszélt még velem. De sikerült hozzászoknom, ma már csak megvonom a vállam.