A tanárom megszégyenített, mert 13 évesen nem tudtam olvasni – 30 évvel később találkoztam vele: ezt mondtam neki

„Ismerem magát?” – kérdezte.
„Igen, uram, nagyon is ismer. Anthony Hamiltonnak hívnak, a maga osztályába jártam.”
A tekintet, amit ekkor láttam az arcán, elárulta, hogy emlékszik rám, emlékszik arra, hogy én voltam az a kisfiú, akit megszégyenített.
„Örülök, hogy találkoztunk, Mr. Creech. Van egy jó hírem, amit meg szeretnék osztani önnel. Megtanultam olvasni. De ez még nem minden: sikeres író és motivációs tréner lettem. És lenne egy kérésem.”
„Mi az?”
„Következő alkalommal, ha egy újabb Anthony Hamilton kerül az osztályába, tanítsa meg olvasni.”
A szakértők azt mondják, diszlexiás vagyok. Szerintem más is van benne: az, hogy nem tanítottak meg az oktatás fontosságára. Ma már éhezem a szavakat, a mondatokat, a szinonimákat, a mellékneveket. Ez az életem. És örülök, hogy ha nehezen is, de eljutottam idáig.
Ha szerinted is remek történet volt, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is!
Ezt is ajánljuk: Undorodva nézték, milyen ügyetlenül eszik az idős bácsi - Néhány perc múlva életre szóló leckét kaptak

























