Nem tudta megmondani, hogy került elmegyógyintézetbe
Herman Charles Merivale ügyvéd beszámolója az angliai Ticehurst Kórházban való bezártságáról rendkívülinek számít. Egyszer csak 1875-ben az elmegyógyintézetben találta magát, de nem emlékezett arra, hogyan került oda. A tapasztalatait megörökítő könyvében egyrészt leírt egy „lenyűgöző egészségügyi üdülőhelyet”, ahová rendszeres kirándulásokra vitték, kápolnába járt, és összességében jól érezte magát. Másrészt írt az ápolókról, akik szükség esetén a szobájában aludtak, a többi páciens sikoltozásáról és sírásáról, valamint a halál rendszeres látogatásáról. Néhány hónap múlva kiengedték Merivale-t, de rövidesen vissza is tért, miután megpróbálta megfojtani egy ismerősét. 1877-ben újra szabadon engedték, bár aktájában az állt, hogy „nem fejlődött.”
Nem tudta megmondani, hogy került elmegyógyintézetbe
Herman Charles Merivale ügyvéd beszámolója az angliai Ticehurst Kórházban való bezártságáról rendkívülinek számít. Egyszer csak 1875-ben az elmegyógyintézetben találta magát, de nem emlékezett arra, hogyan került oda. A tapasztalatait megörökítő könyvében egyrészt leírt egy „lenyűgöző egészségügyi üdülőhelyet”, ahová rendszeres kirándulásokra vitték, kápolnába járt, és összességében jól érezte magát. Másrészt írt az ápolókról, akik szükség esetén a szobájában aludtak, a többi páciens sikoltozásáról és sírásáról, valamint a halál rendszeres látogatásáról. Néhány hónap múlva kiengedték Merivale-t, de rövidesen vissza is tért, miután megpróbálta megfojtani egy ismerősét. 1877-ben újra szabadon engedték, bár aktájában az állt, hogy „nem fejlődött.”