Prockl Amanda: A díj plusz motivációt ad a kihívások leküzdésére - Interjú
A tavalyi évben a Femcafe Gála - Az Inspiráló Nők Estje díjátadón Prockl Amanda állatmentő vehette át a Leginspirálóbb civil teljesítményért járó elismerést. A megárvult kutyák "védőszentjét" közel egy évvel a díjazása után kérdeztük meg arról, hol tart jelenleg az élete.
Femcafe Gála - Az Inspiráló Nők Estje
Interjú Prockl Amandával
Az Inspriáló Nők Gála 2019 - Leginspirálóbb civil teljesítmény kategória győztesével
Prockl Amanda, a bicskei Kutyaovi Állatvédő Egyesület alapítója hosszú utat járt be azóta, mióta saját közösségét irányítja: kezdetben menhelyeken önkénteskedett, ideiglenes befogadó is volt és megindító fotókat készített gazdára váró állatokról. A civil foglalkozása mellett igazgat, menedzsel, koordinál - mindezt önkéntes alapon, szabadidejében. A 46 éves, vendéglátóiparban dolgozó nő sok ezer embert inspirál nap mint nap, hiszen olyanokért áll ki folyamatosan, akik nem tudják megvédeni magukat az emberi kegyetlenséggel szemben. Szakadatlan, értékteremtő munkáját tavaly a Femcafe Gála - Az Inspiráló Nők Estje díjátadón a Leginspirálóbb civil teljesítmény kategóriában ismerték el. A gála óta közel egy év telt el, a mindig tevékeny állatvédő pedig arról mesélt nekünk, hogyan hatott a személyiségére és a karrierjére az, hogy már díjazott inspiráló nő.
Mennyire lepett meg, hogy 2019-ben inspiráló nő lettél?
Őszintén szólva, amikor tavaly ilyenkor felhívott a kolléganőtők, hogy jelölt lettem egy díjra, azt gondoltam, hogy valami tévedés történt és rossz számot hívott. (nevet) Úgy érzem, hogy az állatvédelem egy háttértevékenység még mindig, ami nem kapja meg az őt megillető helyet a nyilvánosságban. Éppen ezért nem is gondoltam, hogy bárki is felfigyel a munkámra. De nagyon megható volt, amikor bebizonyosodott, hogy engem választottak be a kategóriám három jelöltje közé, az pedig felfoghatatlan meglepetés volt, mikor a színpadra szólítottak, mert az én nevemet rejtette a győztes nevét tartalmazó boríték.
Milyen érzés volt részt venni ezen a nagyszabású eseményen? Hogy érezted közben magad?
Nem az én világom a fotózkodás és az interjúadás, de összeszedtem magam és tettem a dolgomat. Úgy voltam vele, hogy a részvételemmel felhívom a figyelmet az állatvédelem ügyére, ezért igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. A stáb profi volt, mindenki azt akarta, hogy jól érezzük magunkat, így nem volt feszengős sem a fotózás, sem az interjúk. Maga a díjátadó is gyönyörű volt. A kezdetektől a végéig nagyon olajozottan működtek a dolgok, így arra sajnos nem volt idő, hogy a többi kategória nyerteseivel jobban is megismerkedjek, de a Facebookon némelyikükkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Jó, hogy ezekre a különleges nőkre, akik nem kifejezetten híresek - vagy talán csak a mikrokörnyezetükben - most reflektorfény kerülhetett a gála által.
A környezeted mit szólt ahhoz, hogy díjra váltottad a jelölésed?
Ők is nagyon meglepődtek, mert tudják jól, mennyi időt és energiát fektetek bele az állatvédelembe, annak ellenére is, hogy ez a tevékenység a legtöbbször rejtett marad, nem kelti fel a társadalom egészének a figyelmét. Nagyon örültek a sikeremnek, de én mégsem érzem úgy, hogy ettől több lennék bárkinél, aki ebben a közegben igyekszik a legjobb tudása szerint állatokat menteni. Nem a díjakért és az elismerésért csinálja ezt az ember, hanem mert ez a szívügye. Ugyanakkor egy nagyon jól eső dolog, hogy elismerik a munkámat, ez egy plusz motivációt adott számomra, hogy a nehézségek ellenére sem szabad feladni. Rádöbbentem, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Milyennek látod a magyar állatvédelem jelenlegi helyzetét és hogyan ítéled meg benne a saját szerepedet, a KutyOvi munkáját?
Továbbra is rendkívül pesszimistán látom az állatvédelem hazai helyzetét. Semmi változást nem látok. A szűkebb környezetemben, a KutyOviban azon vagyok, hogy változtassak a kialakult, szomorú helyzeten. Ivartalanítási programokat szervezek, ennek az anyagi hátterét elő kell teremtenem, erre pedig jó a népszerűség. Fontos számomra a hitelesség, ezért mindenről tájékoztatom a közösséget, hogy lássák, hova kerülnek a pénz és tárgyi adományok. Az adakozók rengeteget segítenek, ezért nagy gondot fordítok arra, hogy belelássanak az életünkbe. A tavalyi évben több mint 200 kutyának tudtunk segíteni, ami szerintem nagy szó, ha pedig csak tehetem, akkor a többi, rosszabb körülmények között működő menhelyet látogatom és segítek nekik.
Milyen terveid vannak 2020-ra?
Minél több kutyának szeretnék segíteni. Jó volna fejlődni, nagyobb méretekben tenni ezért, akár országos szinten. Az anyagi háttér biztosítása kulcsfontosságú, ennek előteremtése sok erőfeszítést igényel. Bízom benne, hogy idén minél több ivartalanítási-, oltási- és mikrochip beültetési programot tudunk megvalósítani. Továbbra is nagy szenvedélyem a kutyafotózás, ami a gazdásításban rengeteget segít. Örülnék, ha kevesebb munkám lenne, mert az azt jelentené, hogy valamiféle pozitív változás történt. Nagyon szeretem ezt csinálni, de akkor lennék igazán boldog, ha nem kéne, hiszen ha nincs rám szükség, azt jelenti, hogy az állatok biztonságban vannak.
2020-ban is keressük Magyarország leginspirálóbb nőit.
Leadfotó és fotók: Femcafe.hu / Kunos Attila ; Prockl Amanda engedélyével
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
