Parov Stelar: „A magyar közönség őszintesége egészen különleges” – interjú
Hogyan marad izgalmas 20 év után is az electro swing? A SopronFest egyik legnagyobb idei fellépője, Parov Stelar új albumról, inspirációról és a magyar közönséghez fűződő viszonyáról is mesélt lapunknak.
Az electro swing úttörője visszatér Magyarországra
Kevés olyan előadó van manapság, aki egyszerre tud retró lenni és mégis ultramodern. Marcus Füreder, osztrák művész, ismertebb nevén Parov Stelar több mint két évtizede aktív szereplője a nemzetközi zenei életnek. Neve egyet jelent a stílusteremtéssel, a műfaji határok kreatív lebontásával, valamint azzal a különleges atmoszférával, amit koncertjei árasztanak. Folyamatosan újraértelmezi a swinget, miközben megtáncoltatja az egész világot. Fesztiválok, klubok, divatbemutatók, reklámok – a zenéje ott van mindenhol. És most újra színpadra lép hazánkban, ezúttal a SopronFest pénteki főfellépőjeként. Hogy mit jelent számára a magyar közönség, hogyan őrzi meg kreativitását a sokéves turnézás közben, és milyen új zenei világokat fedez fel legújabb albumán – mindezekről ő maga mesélt nekünk egy exkluzív interjú keretében.
Először is: izgatottak vagytok a SopronFest miatt? Szinte már hazajártok hozzánk. Mit vártok a magyar közönségtől, mit reméltek ettől a fellépéstől?
Abszolút. Az évek során rengeteg koncertet adtunk Magyarországon, és az energia itt mindig különleges. A közönségnek van egy egyedi őszintesége, amivel nagyon tudunk kapcsolódni. Magyarország az egyik kedvenc országunkká vált az évek során, és mindig örömmel térünk vissza.
Electro swing – ez a stílus már összeforrt a neveddel, de mindig újra tudod értelmezni. Mi inspirál mostanában? Merre tart zeneileg Parov Stelar?
Sosem akartam egy dobozban maradni. Mostanában inkább filmesebb és érzelmesebb témák inspirálnak. Az új album, ami várhatóan még idén megjelenik, új területekre merészkedik. Vannak benne nagyzenekari elemek, nyolcvanas évekbeli hatások, és egy mélyebb, elgondolkodtatóbb hangzás. Ez még mindig én vagyok – csak egy másik nézőpontból. Ennél többet még nem árulhatok el.
20 éve vagy a pályán, ez elképesztő. Hogyan tudod megőrizni a kreatív energiát? Nem fáradsz el a turnézástól, a folytonos mozgásban léttől?
Persze, vannak fáradtságos pillanatok, főleg egy-egy turné után. De a kreativitás mindig ott van a háttérben. Még ha épp nem is alkotok, akkor is érzelmeket és ötleteket gyűjtök. A festés segít, a séták segítenek. Néha a csend a legjobb üzemanyag.
Sok művész csak úgy tud fent maradni a pályán, ha folyton megújul, míg másokat pont azért szeretnek, mert kitartanak egy adott stílus mellett. Mennyire nehéz megtartani az egyensúlyt a művészi szabadság és a közönség elvárásai között? Előfordul, hogy tudatosan nem azt adod, amit a rajongók várnának?
Ez a megfelelő egyensúly fenntartásán múlik. Próbálok hű maradni az ösztöneimhez, még ha ez meglepi is az embereket. Meghallgatom, mit éreznek a rajongók, de nem hagyom, hogy ez határozzon meg. Ha elveszítem a belső hangomat, mindent elveszítek.
Milyen a kapcsolatod a közönséggel? Érzed a különbségeket országonként?
Minden országnak megvan a maga hangulata. A magyar közönség hihetetlenül nyitott és érzelmes. Imádom felfedezni a különböző országokban rejlő eltérő érzéseket, de a végén minden a kapcsolódásról szól – és bárhová megyünk, az emberek ugrálnak.
A világ bizonytalan időket él: háborúk, klímaválság, társadalmi feszültségek. Szerinted mi a zenészek vagy zenekarok szerepe és felelőssége egy ilyen korszakban?
Nem tudjuk megoldani ezeket a problémákat, de teret adhatunk az embereknek arra, hogy érezzenek, gondolkodjanak, levegőt vegyenek. A zene emlékeztethet minket arra, hogy emberek vagyunk. Ha valaki erőt vagy megnyugvást talál egy dalban, az már jelent valamit – neki is, és az előadónak is.
Egyre több előadó kéri a rajongókat, hogy tegyék el a telefonjaikat a koncerteken, és legyenek jelen a pillanatban. Te mit gondolsz erről? Zavarnak téged az előadás alatt világító kijelzők?
Megértem, hogy az emberek emlékeket akarnak rögzíteni, de néha ez kizökkenti őket a pillanatból. Egy koncert valami valóságos, és abban az adott időben, térben él. Viszont engem nem igazán zavar, ha valaki felvételeket készít – ez is egy módja annak, hogy még több emberhez eljusson a koncert hangulata. De a végén úgyis csak az élmény adja át az igazi érzést.
Ha holnaptól abbahagynád a zenélést, szerinted mi maradna utánad? Mit szeretnél, hogy évekkel később mondjanak a Parov Stelar névről?
Remélem, azt mondanák, hogy őszinte volt. Hogy a zene érzéseket közvetített. Nem csak slágereket, hanem olyasmit, ami mélyebben megérintett embereket. Ha csak egy dal is jelentett valami valóságosat valakinek, akkor már boldog vagyok. DE egyelőre nem tervezem, hogy abbahagyom.
Leadfotó/ Fotó: Tanja Schalling
Oldalak
