A párkapcsolatokra is óriási veszélyt jelent a járvány - Így küszöböld ki a szakítást
Mi történt? Mi változott meg?
A járványhelyzet egy eddig nem ismert, új helyzetet hozott. Nem tudjuk, mit kezdjünk a hírekkel, a lehetőségeink beszűkültek, bizonyos értelemben csapdában érezzük magunkat. Életünk, mindennapi mozgásterünk a lakásra/házra korlátozódott, fizikai kapcsolataink alapvetően a családra szűkültek, munkánk, alkotó tevékenységünk, mindennapi rutinunk egy csapásra megváltozott. Ráadásul így kell fontos döntéseket meghoznunk, akár élet-halál kérdést érintőeket is. A lelki terhelés alatt pedig mindenki másként viselkedik: előbukkannak gyenge és sebezhető pontjaink. Márpedig egy élőlény a stresszes állapotban fél, és abból vagy el akar menekülni vagy agresszívvá válik. Ilyen helyzetekben lépnek életbe nem kontrollált viselkedésmódjaink, kezdünk úgy viselkedni, ahogy magunk sem szeretnénk, és nem értjük se magunkat, se mást.
Mit tudunk kezdeni ezzel a helyzettel? Hogyan viselkedjünk egyéni szinten?
A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban, ami azonban rajtunk múlik, az az, hogy mi hogyan állunk hozzá. És ezen a ponton dől el, hogy ez az új állapot javunkra vagy kárunkra válik. Mert csak ez a két lehetőség van. És pontosan ez a kihívás ebben az állapotban. Heteket, hónapokat kapunk most ajándékba. Kérdés: Mit kezdünk vele? Hiszen ki tudja, mire lesz ez az első vagy akár az utolsó idő?
- Ne tagadjuk le és ne bagatellizáljuk nehézségeinket! El kell ismerni, hogy nehéz helyzetben vagyunk!
- Legyen csak magunkra szánt időnk! Nem önzésből, hanem azért, hogy a mieink számára azok lehessünk, akiknek lennünk kell.
- Merjünk emberek maradni, olyanok, akik a családjuk körében lehetnek gyengék, fáradtak, aki mondhat nemet is, és nem zsigereli ki magát teljesen!
- Ne akarjunk mindent (most) megoldani, bepótolni! Pihennünk is kell, mert nagy terhelés alatt áll lelkünk.
- Törekedjünk arra, hogy életünk egyensúlyát az új körülmények között is megteremtsük!
- Éljünk erőforrásainkból! (Kérdés persze, hogy mennyire vagyunk ezeknek birtokában. Mert ha nem, akkor először fel kell fedeznünk őket)
- Legyen „emberünk,” akinek kiönthetjük lelkünket, ha szükséges! Vagy ha jól esik, írjunk naplót (pl. „bezártságom története”).
Lapozz a folytatásért!