Növekedési ugrások a kisbabák életében: mikor, mivel kell számolnunk?

Egyszer eljön az az idő is, amikor már kívülről-belülről tökéletesen megismerjük pici babánkat. Tudjuk, mikor éhes, hogyan jelzi, ha fáj valamije vagy milyen szokások jellemzik az alvását és a mindennapjait. Aztán egyszer csak minden a feje tetejére áll, és az addigi megszokott hétköznapok teljesen kifordulnak önmagukból, hiszen úgy tűnik, kisbabánk valamiért megváltozott. Nem vele van a baj, és mi sem rontottunk el semmit, egyszerűen „csak” növekedési ugrásban van.
A picik étvágya ilyenkor szinte csillapíthatatlan
A növekedési ugrás – mint, ahogyan a nevében is benne van, egy átmeneti szakasz, tehát egy „ugrás” a pici életében, amelyet az intenzív növekedés és az ezzel járó igények és tényezők változó hulláma jellemez. A pici babák születésük után szépen fokozatosan fejlődnek, ám eljön egy pont, amikor a növekedési periódus egy intenzívebb fázisba lép át, azaz megkezdődik a növekedési ugrás. Ez pedig rengeteg dologgal együtt járhat – természetesen nincs két egyforma baba és gyerek, tehát a növekedési ugrás is különböző formákban mutatkozhat meg a piciknél.
Mégis, általánosságban elmondhatjuk, hogy mivel ilyenkor a baba a fejlődésében egy magasabb fokozatra kapcsol, sokkal több energiára van szüksége, melyet anyatejes pótlással és szoptatással tudunk leginkább kielégíteni. A babának több anyatejre lesz szüksége, és olykor úgy tűnhet, szinte sosem akarja abbahagyni az evést, és az állandó mellre tétel mellett mégis, mintha folyamatosan éhes maradna a szoptatás végeztével. Ilyenkor azonban sokkal ügyesebben, mohóbban és hatékonyabban szopizik, hiszen minél hamarabb a pocakjában akarja tudni az éltető anyatejet.
A növekedési ugrás teljesen természetes folyamat
Sok édesanya megijed és bepánikol, amikor a mindennapok megszokott kerékvágását pici babája két pillanat alatt keresztbe húzza, és olykor homlok egyenest máshogy kezd el viselkedni, mint régebben. Ilyenkor gyakran elgondolkozunk, vajon rosszul csináltunk valamit? Természetesen nem rontottunk el semmit, hiszen a kisbabák növekedési ugrása teljesen normális folyamat, mely minden gyermeket érint. A picik energiaigénye ekkor más lesz, sokkal többet szopiznak és esznek a kelleténél, naponta többször is (még a megszokottnál is sűrűbben) mellre kell tenni őket, és olykor előfordulhat az is, hogy meg kell nyugtassuk őket, mert egyik pillanatról a másikra hirtelen nyűgösek lesznek, indokolatlanul elkezdhetnek sírni, és az alvási ütemük is teljesen felborulhat. A kisbabák növekedési ugrása körülbelül 3 hetesen, 6 hetesen, 3 hónaposan és 6 hónaposan következik be, persze nem feltétlenül percre pontosan, de nagy általánosságban ilyenkor kell számítanunk a nyűgösebb és éhesebb mindennapokra.
Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!























