Női szerepek napjainkban - Hogyan legyünk boldogok?

A huszadik század óta a nőkre nemcsak anyaként, feleségként, háziasszonyként tekintenek. A háborúban harcoló férfiak helyett az asszonyokkal pótolták a kieső munkaerőt. Idővel pedig a nők ráeszméltek, hogy többre is képesek annál, mint amennyit addig rábíztak a korok.

Út az egyetemre
Ma már a felsőoktatásba bekerülő fiatalok közül a nők javára billen a mérleg nyelve. Igaz nem sokkal, de az 51% még mindig több, mint a 49%. Egyetemista és főiskolás lányok tanulnak műszaki, bölcsész, orvos, jogi, társadalomtudományi, külkereskedelmi, mérnöki szakokon. Nem is rossz eredményekkel. A nők célja ma már nem merül ki annyiban, hogy kifogjanak maguknak egy jó férjet és szüljenek neki két-három gyermeket. A nők az érettségi után továbbtanulnak, szakképesítést szereznek és munkát vállalnak. Sokuk pedig olyan karriert fut be, melyet a 19. században elképzelhetetlennek tartottak volna az asszonyok.

A sikeres nő receptje
A diploma megszerzése, a megfelelő szakma kiválasztása, az álom állás megszerzése és a magas pozíciók elérése után még mindig nem fogytak ki a szerepek. Nőként - lévén a szebbik és a gyengébbik nem -, csodásan kell festeni. Magyarul edzőterembe, futni járni. Egészségesen élni. Összhangot teremteni a belsőnk és a külsőnk között: meditálni, csinosan öltözni, jó fodrászt találni, pazar sminket készíteni, kisimultnak lenni.

És még a harmincat sem érte el az alanyunk. Jól néz ki, fiatal, talpraesett, sikeres, egész jól keres.
A sornak még nincs vége. A naptárában helyet kell szorítania a szülőknek, a testvéreknek, a rokonoknak, a szerencsésebbeknek pedig még a nagyszülőknek is. Aztán persze ott vannak a gyerekkori barátok és a legjobb barátnők, akikre legalább kéthetente időt kell szakítani. A szerepek nagyjából ki is merülnének pár évig, feltéve, ha a lány anyja nem könyörög egy unokáért. Remélhetőleg nem teszi.
 

Karrier és szerelem
Van egy kis hang a nő fejében vagy szívében vagy lelkében, amely nem hagyja nyugodni a gyönyörű, fiatal, sikeres nőt. Nevezhetjük ezt a hangot magánynak. Mit tesz ilyenkor a húszas évei közepén járó lány?
a., kutyát vesz
b., rapid randizni kezd
c., szerelmes lesz
d., hidegen hagyja
e., beletemetkezik a munkájába

Egyik sem rossz megoldás, de a pontok általában egymást követik, méghozzá ilyen sorrendben: a fiatal hölgy randevúzni kezd. Az ötödik után úgy érzi, hogy a vakrandi a világ legborzalmasabb találmánya, ráadásul az összes randi partnere egy tuskó volt. Nem ér rá lelkizni, ezért a következtetés a következő lesz: nincs szüksége férfira.

A lány vesz magának egy kutyát, aki nagyjából fél évig teljesen leköti a figyelmét, mert szobatisztaságra kell szoktatni és mert arra az időre úgy érzi teljesen kitölti a társ szerepét. És, mert a kölyök kutyák ellenállhatatlanul aranyosak. Amennyire a kutyus mellett az ideje engedi, a lány beletemetkezik a munkájába, majd mikor senki se számítana rá: új kolléga jön, összefut a gimnazista szerelmével, a metrón kilöttyenti a kávéját egy Armani öltönyre vagy az étteremben már csak egy üres szék van, méghozzá éppen Ő mellette. Mindegy hol és hogyan történik, de a nő szerelmes lesz. Egy ideig hidegen hagyja, mondván neki elég a munka és a kutya, de végül előtörnek az ösztönök és egyértelművé válik: a fent felsorolt szerepek nem elegendőek. Néhány év együtt járás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, nászút, gyermekáldás.

A szerepek találkozása
A sorrend akkor hibátlan, és csak is akkor, ha mindenre felkészült a nő. Ha nem azért megy férjhez, mert magányos, hanem azért, mert szerelmes és úgy érzi az adott férfi mellett tényleg megtalálta  boldogságot, ráadásul oly' módon, hogy közben önmagát sem kellett feladnia. A gyermek pedig ne azért foganjon meg, mert a házasság kezd zátonyra futni vagy, mert a nő már nem találja a helyét a munkahelyén. A gyermek akkor legyen úton, ha arra az anya és az apa is vágyik. Tiszta szívből.

Nem egyszerű nőnek lenni, néha érezhetjük úgy, hogy túl sok szerep szakadt a nyakunkba, de attól még megéri mindegyiket megélni. Dolgozni kell azért is, hogy szépek legyünk, ahogy azért is, hogy sikeresek, megértő és odaadó feleségek, szerető és gondoskodó anyák és nem utolsó sorban azért is, hogy megtartsuk önmagunk azon részeit, amelyeket otthonról hoztunk. A szerepek súlya folyton változik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, de azt sosem szabad hagyni, hogy bármelyik kicsit is elhalványuljon a többi ragyogása mellett.