Nem bírom a munkahelyi nyomást! Mi a megoldás?

Mit tehetek a munkahelyen?

Hamarosan a teljesítményemen is látszik az a kimerültség. Nem az elvárt eredményt hozom, lassabb vagyok, többet hibázok. Ha szerencsés vagyok, akkor empatikus főnökkel áldott meg a jó sorsom. Neki hasznos jeleznem, hogy magam sem vagyok megelégedve a teljesítményemmel, átmeneti segítségre, támogatásra lenne szükségem, amíg megtalálom az ebből kivezető utat. Lehet, hogy a kollégák is érzékelik, és maguk ajánlják fel a segítségüket, vagy vesznek át feladatot tőlem. De hosszú távon ez nem megoldás. Ez inkább tűzoltás. Bármily furcsán hangzik, a megoldás a saját kezünkben van.

Mit tehetek magamért?

Többet, mint gondolnánk. Már az jelentős előre lépés, ha felismerem, hogy nem vagyok jól. Nem a szőnyeg alá söpröm a problémát, hanem szembenézek vele. Törekednem kell arra, hogy a kötelező feladatok és munkák elvégzése után magammal is törődjek. Ki kell szakítanom „én” időt. Muszáj, magamért! Ez idő alatt csak azzal foglalkozom, azt csinálom, amihez kedvem van, ami feltölt. Ez bármi lehet, a lényeg, hogy örömet okozzon, szívesen tegyem.

A sportot mindenkinek jó szívvel ajánlom. Bármilyen sport, testedzés, ami jól esik. Hihetetlenül feltölt és oldja a feszültséget. De a séta, az olvasás, a zene, maga az alkotás is igazi energia bomba a lelkünknek. A tartalmas beszélgetés, színház, mozi, egy vacsora a párunkkal, a lényeg, hogy azt érezzem, most jól érzem magam, ok vagyok. Törjük meg a napi rutint, szakítsunk a beidegződésekkel. Merjünk változtatni magunkért, és a számunkra fontos emberekért. Egy életerős, optimista, vidám ember társaságát mindenki szívesen keresi.

"Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan – a különbség én vagyok!" (Rudolf Steiner)

Fotó; Leadfotó: 123rf.com