Tudtad? Valójában ezért ragadós az ásítás

Csak ránéztél, és máris ásítottál? Nem véletlen: a jelenség mögött mélyen gyökerező biológiai és szociális folyamatok állnak, amelyeket most végre megértett a tudomány.
Egy mozdulat, ami mindenkit megfertőz
Ismerős az a helyzet, amikor valaki melletted ásít, és pár másodpercen belül önkéntelenül te is megteszed? Talán csak egy videón láttál valakit ásítani, és mégis rád tört az inger. Ez a „ragadós ásítás” néven ismert jelenség az emberi viselkedés egyik legfurcsább és legérdekesebb megnyilvánulása, amely hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat.
Elsőre talán apróságnak tűnik, mégis érdemes megállni mellette. Az ásítás, mint reflex, régóta ismert, és az állatvilágban is megfigyelhető – például kutyáknál, főemlősöknél vagy akár madaraknál is. Az viszont, hogy ez a mozdulat másokban is képes kiváltani ugyanezt az ingert, kifejezetten az emberek és néhány társas életmódot folytató állatfaj sajátossága. De vajon miért működik így? Mitől „ragadós” egy ennyire egyszerű mozdulat? És mit árul el ez rólunk?
Sokan gondolják, hogy az ásítás csak az unalom vagy a fáradtság jele, de a valóság ennél jóval komplexebb. A következő oldalakon kiderül, mi köze van mindennek az empátiához, hogyan reagál az agyunk mások ásítására, és miért számít ez egy evolúciós örökségnek – amit talán sosem fogunk tudatosan irányítani.





























