"Megszoktam őt, akár a levegőt" - Így szerettek kedvenc költőink és íróink

Virginia Woolf, a letargikus

A XX. század legnagyobb hatású angol írónője sokáig szenvedett zsarnoki édesapjától, ráadásul kislány korától egészen 22 éves koráig mostohatestvére is rendszeresen zaklatta. Életrajzkutatók szerint ez lehetett a gyökere a haláláig rendszeresen jelentkező idegösszeroppanásainak és depressziós periódusainak, és ezért kötötte össze a férfiakkal való együttlétet a pánikkal, az ürességgel. Ennek ellenére 1912-ben férjhez ment Leonard Woolf íróhoz - a férfi annyira szerette az írónőt, hogy szótlanul tűrte, hogy Woolf évtizedekig tartó önmegtartóztatásra kényszerítette, mert nem élvezte a vele való szexuális együttlétet.

Woolf egyik legismertebb művét, az Orlandót a leghosszabb és legszebb szerelmes versnek tartják az irodalomban. Csakhogy ezt nem a férjéhez írta. A könyv hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként; Woolf a szerelméről, Vita Sackville-Westről mintázta őt. A brit költőnő, aki - mivel nyitott házasságban élt biszexuális férjével - viszonozta az asszony érzelmeit. Woolf ennek ellenére nem tudott túllendülni érzelmi labilitásán. 1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett: 1941. március 28-án kövekkel megrakva zsebeit a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóba ölte magát.

Férjének írott utolsó leveléből egy részlet: „Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is.”

Arany János, a szemérmes

A 30 éves Arany János már országosan ismert költő volt, amikor szokatlan verset írt egykori tanítványa, a 18 éves Rozvány Erzsébet emlékkönyvébe: „Én láttam a bimbót, én láttam azt, / Midőn, érezve a nyájas tavaszt, / Kezdett kifejleni: / Örűlt a lelkem és kéjjel telék, / És mint hiú kertész, sokat merék, / Sokat, reményleni.” Ez a költemény az egyetlen ismert Arany-vers, amelyben a költő ilyen nyíltan fejezi ki vonzódását.

Arany fiatalon Debrecenben, színészként próbált szerencsét, ám kiábrándultan tért haza Nagyszalontára. Ott egy görög származású kereskedő-família, Rozványék bízták rá két kamasz fiuk és 10 éves kislányuk nevelését. Bár Rozvány Betti a szeme előtt cseperedett kívánatos asszonnyá, mégsem őt, hanem Ercsey Juliannát vette feleségül. Nem volt köztük lángoló szerelem, együttlétük inkább a kölcsönös tiszteletre és támogatásra épült. Julianna nem volt múzsa vagy alkotótárs, „csak” nagyon jó anya és kiváló magyar gazdasszony.

Arany azért házasságuk alatt néhányszor kísértésbe esett, de egyik szerelem sem teljesült be - nemcsak a költő szemérmessége, hanem súlyos fizikai betegségei miatt sem, amik életének utolsó éveit jelentősen megnehezítették. A házaspár azonban nem eltávolodott, inkább közelebb került egymáshoz. Aranynak egyetlen fennmaradt, feleségéhez írott vers-töredéke egy közös karsbaldi gyógykezelés alatt született: „Harminc éves, Julim édes! Lelki frigyem teveled.”

Fotók: huishortense.blogspot.com, hu.wikipedia.org